BMe Kutatói pályázat |
|
A fogászati implantátumok alkalmazása napjainkban a
legelterjedtebb és élettani szempontból a legmegfelelőbb eljárás a
szájsebészetben a foghiányok pótlására. A fogászati implantátumok mesterséges
foggyökérpótlások, melyeket kisebb szájsebészeti beavatkozással az állcsontba
ültetnek. Feladatuk, hogy tartsák és az állcsonthoz rögzítsék a fogpótlást.
Számos élettani, anyagi és mechanikai tényezőtől függően az implantátumok
alkalmazásának előnyös és hátrányos hatásai is lehetnek a környező
csontszövetre. Ezek fényében olyan implantátumokat kell alkalmazni, melyek
képesek a rágóerőket a fiziológiailag megengedett határokon belül közvetíteni a
csontszövetre, és olyan geometriával rendelkeznek, mely elősegíti a csontszövet
növekedését. A legkedvezőbb geometria kialakításához ismerni kell a különféle
típusú implantátumok környezetében kialakuló feszültségek eloszlását. Ezeknek a
rendszereknek hagyományos mechanikai laborkísérletekben alkalmazott közvetlen –
általában roncsoló hatással járó – mechanikai vizsgálatai élő emberben
lehetetlenek, és állatkísérletek esetén is csak korlátozottan végezhetőek, így
az implantátumok mechanikai vizsgálatakor más módszerekhez kell
folyamodnunk.
A csont biomechanikai viselkedésének becslésére legáltalánosabban elterjedt eljárás a numerikus szimulációk, ezen belül a végeselemes analízis alkalmazása.
Fogászati implantátumok
A Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék a Budapesti Műszaki
és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karának legintenzívebb kutatómunkát
folytató tanszéke. Kutatóink a tudományos tevékenységünk oroszlánrészét kitevő
mechanikai alapkutatásokon felül számos, az építőmérnöki szakmát előremozdító
kutatásban vesznek részt, valamint eredményesek a mechanika és az orvostudomány
határterületét képező biomechanika tudományában.
Oktatási
munkánk – a leendő építőmérnökök mechanika tudásának megalapozása –
felelősségteljes feladat.
Az elmúlt években több tanulmány készült arra vonatkozóan,
hogy miként lehetne az implantátumok környezetében kialakuló feszültségcsúcsokat
csökkenteni, és minél egyenletesebb feszültségeloszlást elérni a csontban. Az
eredmények azt mutatták, hogy ez kedvezőbb menetalak-választással, az
implantátum hosszának és átmérőjének növelésével, vagy a protézis és az
implantátum közötti irányított teherátadással valósítható meg. A legtöbb közölt
munka végeselem-módszeren alapuló számítógépes programmal modellezi az
implantátum és a csont makroszkopikus geometriáját, azzal a közelítéssel élve,
hogy az anyagok homogének és lineárisan rugalmasak. A csont-implantátum
határfelületen a legtöbb modell teljes osszeointegrációt (a két anyag között
tökéletes kötést) feltételez.
Mivel a csont mikroszerkezeti
felépítése hatással van annak makromechanikai tulajdonságaira is, a szakirodalomban számos munka foglalkozik az emberi csontvázrendszer
különféle csontjainak mikroszerkezeti végeselemes modellezésével. Az esetek
többségében ezek a modellek a gerinccsigolyákból vagy a combcsontból származó
csontmintákat vizsgálják, és nem tartalmaznak implantátumot a szivacsos
csontban, vagy tömör csontállományt körülötte. A legtöbb közölt munkában közvetlenül a csont számítógépes rekonstrukciójára –
általában mikro-CT felvételekre (nagy felbontású 3D röntgenfelvétel) –
építik a
végeselemes modellt, majd az ezeken végzett mechanikai szimulációk alapján
következtetnek a csont mechanikai tulajdonságaira.
PhD dolgozatom keretein belül a fogászati implantátumokat körülvevő csontszövet végeselemes modellezésével foglalkozom, különös tekintettel a szivacsos csontállomány mikroszerkezetére. A dolgozat a Semmelweis Egyetem Szájsebészeti Klinikája munkatársaival szoros együttműködésben készül. Elsődleges célja egy olyan numerikus csontmodell elkészítése, paraméterezése és tesztelése, amelynek mechanikai tulajdonságai megfelelnek a szivacsos csonténak, és amely a csavarimplantátumok végeselemes modelljeivel kombinálva a korábbiaknál egyszerűbb, gyorsabb és a mindennapi orvosi gyakorlatban is alkalmazható módon alkalmas az implantátumokat övező csontszövet mechanikai viselkedésének vizsgálatára, valamint a csontban a terhelések hatására bekövetkező átalakulási folyamatok szimulálására.
A komplex modellezési folyamat keretében olyan csavarimplantátum-modellezési eljárás kidolgozását tervezzük, amelynél a különböző geometriai
tulajdonságok a szájsebész javaslata alapján tetszőlegesen változtathatók. A
kapott csavarmodellt a szivacsos és tömör csonttal kombinálva, a csont és
implantátum közötti tökéletlen kapcsolatot is figyelembe véve szeretnénk a
különféle csonttípusokhoz legmegfelelőbb menetalakot meghatározni.
A komplex modellezési folyamat több részfeladatra
tagolható: az implantátum, a tömör csont, a szivacsos csont, valamint a csont és az implantátum közötti határfelület és a tökéletlen kapcsolat modellezésére, végül a teljes modell
összeállítására.
Az implantátum modellje:
Eljárást dolgoztunk ki a csavarimplantátumok geometriájának matematikai függvényekkel történő leírására, melyben a modellezést számos változtatható paraméterrel tettük gyorsabbá és egyszerűbbé. A szájsebész által kiválasztott implantátum alakja és mérete alapján módosítható paraméterek a következők: az implantátum hossza, átmérője, a menet alakja, mélysége és a menetemelkedés, melyek a hossz mentén tetszőleges függvény szerint vagy szakaszosan változtathatók, valamint a csavarcsúcs kialakítása.
A csont modellje:
A szivacsos csont porózus anyagát mikroszerkezeti
végeselemes keretmodellel vettük figyelembe, míg a tömör csont anyagát homogén,
lineárisan rugalmas kontinuumként kezeltük. A szivacsos csont csontgerendáit
reprezentáló keretszerkezetet egy sztochasztikusan generált ponthalmaz elemeinek
adott szabály szerinti összekötésével nyertük, melynek geometriai, mechanikai és anyagtulajdonságai a valós csont paraméterei szerint módosíthatók.
A csont mint élő szövet élettartama során folyamatos
átalakuláson, megújuláson megy keresztül. A csontátalakulás eredménye a
szivacsos csontban megfigyelhető és az erővonalak irányát követő csontszerkezet. A
csontátalakulás modellezésére a csont mikroszerkezeti végeselemes keretmodelljét
használtuk fel. Az itt bemutatott vizsgálatokban a csont egy kocka alakú
tartományát vizsgáltuk nyomó terhelés és nyírás hatására, valamint
csavarimplantátummal kombinálva.
A csontimplantátum határfelületének modellje:
A csont és az implantátum határfelületén az irodalomban
fellelhető végeselemes modellek tökéletes osszeointegrációt feltételeznek, ami
azt jelenti, hogy a csont tökéletesen kötődik az implantátum teljes felületéhez,
ami nem feltételezhető a gyógyulási idő alatt, és erősen vitatható a teljes
gyógyulást követően is. Ennek oka egy közbenső átmeneti réteg kialakulása a két
anyag között, amely különböző mértékben tapadhat az implantátum felületéhez. Az
osszeointegráció tökéletlenségét az előbb említett közbenső réteget reprezentáló
végeselemes héjmodellel vettük figyelembe.
A mindennapos szájsebészeti tervezés megkönnyítésére kidolgoztuk az ábrán látható paraméterek (implantátum hossza, átmérője, a menet alakja, mélysége, a menetemelkedés, valamint a csavarcsúcs kialakítása) alapján módosítható, a csavarimplantátum modellezésére szolgáló eljárást, melyet lehetőségünk volt egy jelenleg fejlesztés alatt álló implantátumcsoport tervezésénél a gyakorlatban is alkalmazni.
A szivacsos csont itt bemutatott modelljében (balra) egy 5
mm x 5 mm x 5 mm méretű, kocka alakú tartomány belsejében 4000 csomópontot
elhelyezve, és mindegyiket a hozzá legközelebb eső 7 másik csomóponttal
sarokmereven összekötve olyan geometriai elrendezést kapunk, melyben minden
egyes csontgerendácskát egyetlen rúdelem reprezentál. A tömör csont modellje a
jobb oldali ábrán látható.
A csont terhelések hatására történő átalakulásának
szimulációjához két eltérő, a keretmodell elemeit terheléstől függően átrendező
eljárást dolgoztunk ki: egy adott terheléshez tartozó ideális rúdelrendezést
adó, valamint egy változó terhelési folyamatot követni és a csontszerkezetet hozzá
alakítani képes algoritmust. Az első algoritmussal lépésről lépésre kialakuló
keretmodell felépülését mutatja a következő három animáció, melyekben a nyomásra
kialakuló csontgerendácskákat piros, a húzás hatására kialakulókat kék szín
jelzi.
Csontfelépülés
– nyomóterhelés Csontfelépülés
– nyíróterhelés Csontfelépülés
– implantátum körül
A csont és az implantátum közötti tökéletlen kapcsolat modellezésére kidolgoztunk egy közbenső hártyaréteget, mely eltérő arányban boríthatja az implantátum felületét, és kapcsolja azt a csonthoz (az itt látható példában 30%-ban a csúcsnál, 60%-ban a középső részen és 90%-ban a felső, tömör csonthoz kapcsolódó részen).
A fent ismertetett részmodellekből összeállítottuk az alsó állcsontban elhelyezett csavarimplantátum végeselemes modelljét, melynek tesztelése és geometriai és anyagtulajdonságai hatásának vizsgálata jelenleg is zajlik.
A fogászati implantátumok
végeselemes modellezésére PhD munkám keretein belül kifejlesztett módszer a geometriai paraméterek
egyszerű és gyors módosítási lehetősége révén segítséget nyújt a
csavarimplantátumok fejlesztésében. A csavar számítógépes modelljét generáló
algoritmusunkat eredményesen hasznosítjuk egy jelenleg tervezés alatt álló,
mindennapi szájsebészeti alkalmazásra szánt implantátumcsoport
fejlesztésében.
Jelenleg a csont és az implantátum
tulajdonságai (geometriai, anyag és mechanikai) változásának a csont és
implantátum mechanikai viselkedésére gyakorolt hatását vizsgáljuk a komplex, állcsontba helyezett
implantátumot szimuláló modell segítségével. Vizsgálati
eredményeink alapján a végső cél a különféle anatómiai tulajdonságokkal rendelkező csontszerkezetekhez legmegfelelőbb implantátumgeometria megtalálására szolgáló eljárás kidolgozása.
Kapcsolódó saját publikációk listája:
Lakatos É.: Az emberi állkapocs csontszerkezetének
mechanikai tulajdonságai, A Műszaki Mechanika és a Tartószerkezetek
Mechanikája Tanszék szemináriuma, Budapest, 2007
Lakatos É., Bojtár I.: The Biomechanical Behaviour of the Trabecular
Bone Surrounding Dental Implants, 3rd Hungarian Conference on Biomechanics,
Budapest, 2008. július 4 – 5., 159 – 167. oldal cikk
megnyitása
Lakatos É., Bojtár I.: Stochastically Generated Finite
Element Beam Model for Dental Research, Periodica Polytechnica Ser. Civ. Eng.,
53 (1) 3 – 8. oldal (2009) cikk
megnyitása
Lakatos É., Bojtár I.: Stochastically Generated Finite
Element Beam Model of the Trabecular Bone Surrounding Dental Implants,
International Conference on Tissue Engineering. Leiria, Portugália,
2009.07.09 – 2009.07.11., 257 – 264. oldalcikk
megnyitása
Lakatos É., Bojtár I.: Stochastically Generated Finite
Element Beam Model for Dental Research, 17th Inter-Institute Seminar for Young
Researchers, Krakkó, Lengyelország, 2009. május 22 – 23, 9. oldal
Lakatos É.,
Bojtár I.: Algorithms for simulations of the trabecular bone remodelling by
means of a stochastically generated finite element frame model, Journal of
Biomechanics (publikálásra benyújtva)
Lakatos É., Bojtár I.: A Szivacsos
Csont Átalakulásának Modellezése Sztochasztikusan Generált Keretmodell
Segítségével, Biomechanica Hungarica, 3 (2), (2010) (közlésre
elfogadva)
Lakatos É., Bojtár I.: Microstructural simulations of the bone
surrounding dental implants by means of a stochastically generated frame model,
4th Hungarian Conference on Biomechanics, Pécs, 2010. május 7 – 8., Biomechanica
Hungarica, 3 (1) 143 – 150. oldal cikk
megnyitása
Lakatos É.: A szivacsos csont mikroszerkezetének
végeselemes keretmodellje és alkalmazása a szájsebészetben, A Műszaki Mechanika
és a Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék szemináriuma, Budapest,
2010
Hasznos linkek:
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Tartószerkezetek Mechanikája Tanszék
Bone
Journal of Oral Implantology