BMe Kutatói pályázat


 

Farkas Dávid

email cím

 

BMe kutatói pályázat - 2013

3. díj


BME Pszichológiai Doktori Iskola 

BME TTK, Kognitív Tudományi Tanszék

Témavezető: Dr. Winkler István 

A rugalmasság szintjei: a percepciótól a személyiségig 

A kutatási téma néhány soros bemutatása

Egészen a legutóbbi időkig úgy gondolták, hogy a személyiség legfontosabb dimenziói (az ún. Big Five vonások) nem vagy csekély mértékben változnak a kamaszkortól az időskorig. Ez azonban egy stabil viselkedési rendszert sugall, holott a stabilitás mellett a rugalmasság az, ami képes megalapozni a viselkedés adaptivitását. Korábbi kutatásunkban (Farkas & Orosz, 2013) azt találtuk, hogy olyan személyiségdimenziók, amelyek 6 év után sem mutatnak számottevő változást (pl. az extraverzió, Costa és McCrae, 1988) 10 perc alatt képesek jelentősen változni azoknál a személyeknél, akik rugalmasak. A továbbiakban arra keresem a választ, hogy ez a rugalmasság hogyan jelenik meg a viselkedés olyan alapvetőbb szintjein, mint a látás és a hallás. Továbbá szeretném megvizsgálni, hogy az auditoros multistabil észleletek esetén tapasztalt egyéni különbségek (Denham és munkatársai, előkészületben) mennyire modalitás-függetlenek, valamint hogy ezek az egyéni mintázatok mennyire vannak jelen a személyiség olyan magasabb szintjein, mint a kreativitás.

A kutatóhely rövid bemutatása

Kutatásaimat Prof. Dr. Winkler István témavezetése mellett elsősorban az MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében végzem. Kutatócsoportunk elsődleges profilja a hallás kutatása megismerés- és idegtudományi módszerekkel. Jelenleg a Lendület-pályázat keretében folytatjuk a kutatásainkat. Ehhez kapcsolódóan vizsgálom az észlelésben és viselkedésben található egyéni különbségeket, valamint ezek kapcsolatát a rugalmassággal.

 

A kutatás történetének, tágabb kontextusának bemutatása

Egy kreatív ember elsősorban paradoxonokkal írható le (Csíkszentmihályi, 1996). Egy jó tudós is tud introvertált lenni, mikor a szakirodalmat tanulmányozza vagy adatokat elemez, azonban akkor válhat igazán sikeressé, ha extravertált is tud lenni a konferenciákon, amikor előad. A rugalmasság teszi lehetővé a különböző, első pillanatra akár egymásnak ellentmondó viselkedések használatát. Ezt a rugalmasságot Block (1965, 2002) az ego-rugalmasságnak nevezi, amely egy olyan dinamikus szerveződés, ami szisztematikusan módosítja a kontroll szintjét, hogy optimalizálja a viselkedést és a személyiséget a környezeti elvárásokhoz. Az ego-rugalmasságot egy dimenzióként értelmezhetjük, ami mentén az egyének különböznek egymástól: a magas rugalmasságú személyek jó problémamegoldók, jól tudnak alkalmazkodni a környezeti elvárásokhoz, míg az alacsony rugalmasságú személyek hajlamosak perszeverálni, „leragadni” viselkedésükben.

Az ego-rugalmasság jelensége potenciálisan képes megragadni a rugalmasságot alacsony (pl.: hallási tárgyak azonosítása) és magas szerveződési szintű (pl.: kreativitás) kognitív funkciók között. A hallási tárgyak esetén, például ha egy ABA- hangsort mutatunk be, azt találjuk, hogy bizonyos állandó fizikai paraméterek esetén az egyének észlelete változik, hogy egy hangsort hallanak (A-B-A, integrált észlelet) vagy kettőt (külön A és B, szegregált észlelet, 1. ábra). Ez hasonló mintázatot mutat, mint amit kétértelmű ábrák esetén tapasztalhatunk (2. ábra). Az ilyen ingerek esetében az észlelő „ugrál” a percepciók között (kacsának vagy nyúlnak láthatja a 2. ábrát).

 

 

1. ábra: Az ABA- hangsorok két legjellemzőbb észlelete: az integráció (felül) és a szegregáció (alul) (Snyder, Gregg, Weintraub és Alain, 2012)

 

2. ábra: A nyúl-kacsa illúzió egy változata – példa a kétértelmű ábrákra

 

Friss kutatási eredmények (Denham és munkatársai, előkészületben) szerint az ilyen típusú ingerek hallása során jól elkülöníthetőek egyéni mintázatok. A kreativitás pedig egy kortárs elmélet szerint nem más, mint az elvont, absztrakt és az analitikus gondolkodás megfelelő helyzetekben való rugalmas használata (Gabora, 2010). A vizuális kétértelműségek lehetséges értelmezései közötti váltás képessége pedig összefügg a kreativitással is (Wiseman és munkatársai, 2011), mindezek miatt érdemes az észlelésben található egyéni különbségek, az ego-rugalmasság és a kreativitás kapcsolatát alaposan feltérképezni.

A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések

A vizsgálat elsődleges célja, hogy a különböző szinteken és modalitásokon megjelenő viselkedéses és perceptuális váltási rugalmassággal kapcsolatos egyéni különbségek általános, feldolgozási szinteket átívelő modelljét tudjuk kialakítani. Feltételezzük, hogy a különböző váltási mechanizmusoknak az adott egyénre jellemző mintázata van, valamint, hogy ez a mintázat több szinten képes megmagyarázni a viselkedést az észlelettől a kreativitásig. A vizsgálatok második célja, hogy a váltások természetét a rugalmasságon, mint személyiség egy alapvető szervezőelvén keresztül fogjuk meg. Feltételezzük, hogy a rugalmasságban lévő egyéni különbségek befolyásolják a váltási mintázatokat olyan módon, hogy a magasabb rugalmasságú egyének mennyiségileg és minőségileg is jobban/gyakrabban tudnak váltani, ezáltal jobban tudnak alkalmazkodni a környezet elvárásaihoz.

Módszerek

Több módszert használunk az adatgyűjtésben. A kérdőíveken elsősorban a személyiségszerveződés, másképpen nehezen megfigyelhető és mérhető részeit próbáljuk mérni. A legfontosabb kérdőívünk Block és Kremen (1996) ego-rugalmasság kérdőívének egy saját változata, mely az eredetihez képest a rugalmasság három komponensét elkülönítve is tudja mérni. A kérdőívek érvényességét Strukturális Egyenlet Modellezésen (Brown, 2006) keresztül vizsgáljuk.

Az extravertált és introvertált kontextusok kialakításához szociálpszichológiában használt játékokat (pl.: fogolydilemma, lásd Myerson, 1991) és döntéshozási feladatokat használunk fel (pl.: Game of Dice Task, Brand és munkatársai, 2005). A hallási kétértelműséghez Denham és munkatársai (előkészületben) ingereit, a vizuálishoz pedig a nyúl-kacsa (2. ábra) illúzióhoz hasonló képeket használnánk fel. A kreativitás vizsgálatára több mérőeszközt is tervezünk használni, mint például az alternatív használat tesztet (Guilford, 1967), melyben mindennapi tárgyak minél több használati lehetőségét kell felsorolni minél rövidebb idő alatt.

Idegtudományi módszerek közül elektroenkefalográfiát (EEG), tehát az agyi elektromos aktivitáson alapuló, valamint a közel-infravörös fényen alapuló spektroszkópiát (Near-Infrared Spectroscropy, NIRS) szeretnénk használni. Az EEG adatokat a funkcionális hálózatelemzés alapján tervezzük gyűjteni és elemezni (van Straaten és Stam, 2011). Ez az irányzat az agyat egy komplex hálózatként értelmezi és vizsgálja, az elektromos aktivitás alapján a funkcionális központokat és a köztük lévő kapcsolatot térképezi fel. A NIRS a közel-infravörös fény visszaverődésével közvetlenül tudja mérni az agyban lévő oxy- és deoxyhemoglobin koncentráció mértékét (Obrig és Villringer, 2003). Ezáltal az aktív kérgi agyterületek lokalizálhatóak. A két módszer kombinálása lehetővé teszi, hogy a perceptuális értelmezések, valamint a kreativitáshoz kapcsolódó váltási folyamatokat végző központokat és azok kapcsolatait azonosítsuk, ezáltal nemcsak viselkedéses, hanem elektrofiziológiai és hemodinamikai adatokkal is alátámasszuk a különböző váltások és az ehhez szükséges rugalmasság kapcsolatát.

Eddigi eredmények

Egy kérdőíves és viselkedéses kísérletünkben a résztvevők egy rövid személyiségtesztet töltöttek ki, majd ezt követően két döntéshozási feladatban vettek részt. A két feladatot követően újra kitöltötték ugyanezt a személyiségtesztet. Az eredmények szerint a kérdőívvel mért, korábbi vizsgálatok (pl. Costa & McCrae, 1988) alapján időben stabilnak mondható személyiségdimenziók szignifikánsan különböztek egymástól (3. ábra). Ezt azt jelenti, hogy például az extraverzió dimenzió, ami egy társas irányultságot, szociabilitást jelöl, szignifikánsan csökkent egy egyéni, magányos feladat végzése során. Ehhez a változáshoz elég volt 5 perc. Az eredményt viszont az teszi igazán érdekessé, hogy a változás mértéke együtt járt az ego-rugalmasság dimenziójával. Mindez alapján a rugalmasság vonása lehetővé teszi a rugalmas személyeknek, hogy a környezet elvárásaihoz képest adaptív módon tudják igazítani a viselkedésüket, és ezt egy kérdőív segítségével is mérni tudtuk.

 

3. ábra: Az ötfaktoros személyiségmodell (Big Five) alapján mért személyiségdimenziók (Extraverzió, Barátságosság, Lelkiismeretesség, Neuroticitás és Nyitottság) átlaga és szórása és változásaik a feladatok előtt (pre-task), valamint a feladatok után (post-IGT, post-GDT). A feladatok előtti mérés és a feladatok utáni mérések egy kivételtől eltekintve (Lelkiismeretesség feladat előtt és post-GDT) mind szignifikánsan különböztek egymástól (p < 0,05) (Farkas és Orosz, 2013).

 

Egy másik, a közelmúltban beküldött tanulmányunkban faktorelemzés segítségével feltártuk az ego-rugalmasság három komponensét. Ezeket az eredeti elmélet mentén neveztük el a világgal való aktív összekapcsolódásnak, ami a rugalmassághoz szükséges információfelvételt jelöli. A második dimenzió a problémamegoldó készségek repertoárja, mely a rugalmassághoz szükséges képességeket, készségeket jelöli. A harmadik, az integrált teljesítmény stressz alatt arra a dimenzióra vonatkozik, hogy milyen sikeresen tud valaki megküzdeni az érzelmileg terhelt helyzetekkel. Az előbbi vizsgálat adatait is újraelemeztük a három komponens mentén és azt kaptuk, hogy az integrált teljesítmény stressz alatt dimenzió nem korrelált a személyiségdimenziókon való változásokkal. Lényeges körülmény, hogy kísérleti helyzetünk nem volt érzelmileg terhelt, ezért a komponensnek sem kellett aktivitásával befolyásolni a viselkedést. Mindez azért fontos, mert az eredeti elméletben (Block, 2002) egy belső vagy külső eseményre adott érzelmi reakció indította el a rugalmasság kifejeződéséhez vezető folyamatot. Ezen eredmények szerint azonban ez a konstruktum tud semleges helyzetekben is működni és ez lehetővé teszi a később kutatásokban mindennek egy sokkal általánosabb felhasználását.

Várható impakt, további kutatás

Rövidtávú terveink között szerepel a személyiségdimenziók változásáról szóló kutatásunk (Farkas & Orosz, 2013) kiegészítése úgy, hogy ne csak introvertált, hanem extravertált helyzetet is teremtsünk. Itt azt várjuk, hogy a két ellentétes helyzetnek megfelelően fognak változni a kérdőíves önjellemzések és ezek mértéke együtt fog járni a rugalmassággal. Ezen felül a közeljövőben elkezdjük a hallási és vizuális kétértelműségek, valamint a kreativitással kapcsolatával foglalkozó vizsgálatunk adatfelvételét is.

A kérdőíves személyiségmérésekben jellemző a rugalmasság és helyzetfüggőség figyelmen kívül hagyása, az ezzel foglalkozó kutatások pedig marginális helyzetben vannak. Ezek azonban (pl.: Mischel és Shoda, 1995) teljesen más módszertant használnak, ami miatt nehezen összevethetőek az eredményeik a fősodorban lévőkkel. Kutatótársaimmal azonban ez utóbbi módszertanát használjuk, annak minden érvényességi és megbízhatósági kritériumát figyelembe véve sikerült ezt az eddig elhanyagolt szempontot demonstrálnunk, aminek a további kutatások fényében nagy visszhangja lehet.

Amennyiben pedig sikerül a hallási, valamint a vizuális kétértelműségek észlelésében stabil, modalitás-független egyéni különbségeket találnunk, az már önmagában is egy alapvetően új dimenzióját nyitja meg az egyéni különbségek kutatásának. Ha pedig ezek az egyéni mintázatok összefüggenek olyan magasabb szintű folyamatokkal mint a kreativitás és az ego-rugalmasság, akkor ez hozzájárulhat a viselkedés egy általános szervezőelvének felfedezéséhez.

Saját publikációk, hivatkozások, linkgyűjtemény 

Kapcsolódó publikáció

Farkas, D., & Orosz, G. (2013), The link between ego-resiliency and changes in Big Five traits after decision making: The case of extraversion. Personality and Individual Differences, 55(4), 440-445.old. doi: 10.1016/j.paid.2013.04.003.

 

Összes publikáció

 

Linkgyűjtemény

 

Hivatkozások listája.

Block, J. (1965), The challenge of response sets: Unconfounding meaning, acquiescence, and social desirability in the MMPI. New York: Appleton-Century-Crofts.

 

Block, J. (2002), Personality as an affect-processing system. Mahwah, NJ: Erlbaum.

 

Block, J., & Kremen, A. M. (1996), IQ and ego-resiliency: Conceptual and empirical connections and separateness. Journal of Personality and Social Psychology, 70(2), 349-361. old., doi: 10.1037/0022-3514.70.2.349

 

Brand, M., Fujirawa, E., Borsutzky, S., Kalbe, E., Kessler, J., & Markowitsch, H. J. (2005), Decision making deficits of Korsakoff patients in a new gambling task with explicit rules: Associations with executive functions. Neuropsychology, 19(3), 267–277. old., doi:  10.1037/0894-4105.19.3.267

 

Brown, T. A. (2006). Confirmatory factor analysis for applied research. New York: Guilford.

 

Costa, P., & McCrae, R. (1988). Personality in adulthood: A six-year longitudinal study of self-reports and spouse ratings on the NEO Personality Inventory. Journal of Personality and Social Psychology, 54(5), 853–863. old., doi: 10.1037/0022-3514.54.5.853

 

Csíkszentmihalyi, Mihály (1996). Creativity: Flow and the psychology of discovery and invention. New York: Harper Perennial.

 

Denham, S. L., Bőhm, T., Bendixen, A., Szalárdy, O., Kocsis, Zs., & Winkler, I. (előkészületben), Stable individual characteristics in the perception of multistable auditory stimuli. Frontiers in Neuroscience.

 

Gabora, L. (2010), Revenge of the “neurds”: Characterizing creative thought in terms of the structure and dynamics of memory. Creativity Research Journal, 22(1), 1-13. old., doi: 10.1080/10400410903579494

 

Guilford, J. P. (1967), The nature of human intelligence. New York: McGraw-Hil

 

Mischel, W., & Shoda, Y. (1995), A cognitive-affective system theory of personality: Reconceptualizing situations, dispositions, dynamics, and invariance in personality structure. Psychological Review, 102(2), 246-268. old., doi: 10.1037//0033-295X.102.2.246

 

Myerson, R.  B. (1991),  Game theory: Analysis of conflict.  Boston, MA.: Harvard  University Press.

 

Obrig, H., & Villringer, A. (2003), Beyond the visible: Imaging the human brain. Journal of Cerebral Blood Flow & Metabolism, 23,1-18. doi: 10.1097/01.WCB.0000043472.45775.29

 

Snyder, J. S., Gregg, M. K., Weintraub, D. M., & Alain, C. (2012), Attention, awareness, and the perception of auditory scenes. Frontiers in Consciousness Research, 3. doi: 10.3389/fpsyg.2012.00015  

 

van Straaten, E. C. W., & Stam, C. J. (2013), Structure out of chaos: Functional brain network analysis with EEG, MEG, and functional MRI. European Neuropsychopharmacology, 23(1), 7–18. old., doi: 10.1016/j.euroneuro.2012.10.010.

 

Wiseman, R., Watt, C., Gilhooly, K., & Georgiou, G. (2011), Creativity and ease of ambiguous figural reversal. British Journal of Psychology, 102(3), 615–622. old., doi: 10.1111/j.2044-8295.2011.02031.x