Pszichológia Doktori Iskola (Kognitív Tudomány)  

BME TTK Kognitív Tudományi Tanszék

Témavezető: Dr. Németh Kornél

A felnőtt kötődés és az arcészlelés összefüggéseinek viselkedéses, pszichofiziológiai, szemmozgás-regisztrációs és elektrofiziológiai vizsgálata

A kutatási téma néhány soros bemutatása

A kutatási projektben a felnőtt kötődés, illetve a különböző kötődési stílusok arcészlelési mechanizmusokkal való összefüggéseit vizsgáljuk, melyen keresztül a kötődési stílusok mögött húzódó, eltérő kognitív folyamatok pontosabb megismerésére nyílhat lehetőség. Kérdőíveket alkalmazunk, viselkedéses teszteket végzünk, valamint szemmozgás-, és EEG-regisztráció segítségével vizsgáljuk neurotipikus felnőtt populációban a különböző kötődési stílusú egyének közötti arcészlelési különbségeket, illetve intranazális oxytocinadminisztrációt követően mérjük fel az esetlegesen bekövetkező viselkedéses változásokat.

 

A kutatóhely rövid bemutatása

A kutatás a BME Kognitív Tudományi Tanszékén zajlik, projektjeinkről az arclabor.com ismeretterjesztő és kutatási célú webhelyen is tájékozódhatnak az érdeklődők. A kísérletek során kérdőíves, viselkedéses, pszichofiziológiai és elektrofiziológiai (elektroenkefalográfia - EEG) módszereket, valamint szemmozgáskövetést alkalmazunk a neurotipikus populáció vizsgálatára. Vizsgálatainkkal a kötődés és az arcészlelés összefüggéseit szeretnénk feltárni.

 

A kutatás történetének, tágabb kontextusának bemutatása

A kötődéselmélet a modern pszichológia egyik legfontosabb alaptétele. Az ezzel kapcsolatos korai vizsgálatok 4 kötődési stílust írtak le: relatíve megfelelően működő kötődési rendszer esetén biztonságos, hiperaktív kötődési rendszer esetén szorongó, míg deaktivált kötődési rendszernél elkerülő kötődésről beszélhetünk, a szorongó és elkerülő skálákon is magas pontszámot elérő személyeket pedig szervezetlen–zavart kötődési stílusúként jellemezhetjük (Bowlby, 1969/1982; Ainsworth, 1978; Main & Solomon, 1990). Az eredetileg anya–gyermek kapcsolatok leírására bevezetett megnevezések ma már a felnőtt kötődés vizsgálatával kapcsolatban is elterjedtek. Az elmélet megalkotása óta az ezzel kapcsolatos szakirodalom óriási terjedelművé nőtte ki magát, ami nagyban nehezíti a kötődéssel kapcsolatos kutatások, modellek áttekintését és összehangolását (erre tesz kísérletet például Mikulincer & Shaver, 2007). A szakirodalmi adatokból azonban kitűnik, hogy a kötődéssel kapcsolatos kísérletek során az arcok kiemelt szerepet játszanak, mint kulcsingerek (pl. Meyer et al, 2004; Zheng et al., 2015; Tang et al, 2017). Ez nem meglepő annak tükrében, hogy az arcok az egyik legfontosabb érzelmi információ-forrást jelentik számunkra, hiszen legtöbbször innen tájékozódunk társaink érzelmi állapotáról, például egy konfliktus során. Ebből kiindulva doktori kutatásom középpontjában a különböző kötődési stílusok arcészlelési mechanizmusokkal való összefüggése áll, mely folyamatok megismerésével társas kapcsolataink pontosabb megértésére nyílik lehetőség.

 

A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések

A doktori képzés során a különböző kötődési stílusok arcészlelési folyamatokkal való összefüggéseit szeretném feltárni, hogy ezáltal pontosabb képet kaphassunk a kötődés és az arcészlelés szerepéről társas kapcsolatainkban, illetve különböző szociokognitív mintázataink alakulásában.

Az arcingerek letapogatási mintázatai eltérőek lehetnek egyes embereknél, illetve akár a különböző érzelmi arckifejezések is befolyásolhatják a fixációs mintázatokat; ezen folyamatok vizsgálatára szemmozgás-regisztrációt alkalmazhatunk (pl. Schurgin et al., 2014). A kötődés és arcészlelés közötti kapcsolatok megismeréséhez hozzájárulhat az agyban zajló folyamatok megértése is, így kutatási tervem fontos részét képezik az EEG-vel történő vizsgálatok, mely segítségével a folyamatok időbeli (és térbeli) idegrendszeri mintázatairól nyerhetünk információt.

Korábbi kutatásokból ismert továbbá, hogy az oxytocin neurohormon fokozhatja a bizalomérzetet, elősegítheti az érzelmek felismerését, illetve növelheti a szemrégióra történő fixációk mennyiségét is (pl. Guastella et al., 2008). Az oxytocint összefüggésbe hozták a kötődés-érzet kialakulásával (pl. Tops et al., 2014), és vannak már eredmények azzal kapcsolatban is, hogy az oxytocinkezelés növelheti a kötődési biztonságérzetet előzőleg bizonytalanul kötődőként kategorizált személyeknél (pl. Buchheim et al., 2009). Ezekből kiindulva terveim között szerepel az általunk kidolgozott szemmozgás-követéses paradigma kombinálása oxytocinkezeléssel is, mely elősegíthetné az oxytocin kötődéssel és arcészleléssel kapcsolatos szerepének pontosabb megértését.

 

Módszerek

Az alanyok toborzása rendszerint egy online kérdőíven keresztül történik, melynek végén a kitöltők megadhatják elérhetőségeiket, amennyiben a későbbiekben részt kívánnak venni az általunk folytatott kísérleteken.

A kísérletek során első körben az alanyok kötődési stílusát mérjük fel, az ECR (Experiences in Close Relationships – Közeli Kapcsolatok Élményei; Brennan et al., 1998) kérdőívvel (a hivatkozásra kattintva, a kitöltést követően rövid értékelést és magyarázatot is kapnak az elért pontszámról). Az ECR-kérdőíven elért pontszám alapján az alanyok a kötődési szorongás és kötődési elkerülés dimenziói mentén csoportokra oszthatók, mely felosztás a kísérlet eredményeinek a kötődés kontextusában való értelmezéséhez szükséges. A szakirodalomban jellemzően kétféle felosztást alkalmaznak: egyfelől beoszthatjuk az alanyokat a szorongási és elkerülési dimenziók mentén biztonságos, szorongó és elkerülő kategóriákba, vagy egy másik megközelítés szerint negyedik csoportként elkülöníthetjük azokat a személyeket is, akik a szorongási és elkerülési skálán is magas pontszámot érnek el: őket „szervezetlen–zavart” kötődési stílusúként jellemezhetjük. Korábbi vizsgálatainkban ez utóbbi, 4 kategóriás felosztást alkalmaztuk, hogy még pontosabban elkülöníthetők legyenek a különböző kötődési stílusokra jellemző mintázatok.

A kötődési stílus megállapításán felül felmérjük továbbá az alanyok helyzetből adódó (állapot/state) és személyiségből fakadó (vonás/trait) szorongás (State-Trait Anxiety Inventory, STAI-S- és STAI-T-kérdőív; Spielberger et al., 1983) és depresszió (Beck Depression Inventory, BDI-kérdőív; Beck & Beck, 1972) mértékét is, melyek befolyásoló tényezők (kofaktorok) lehetnek a kísérletek eredményeinek értelmezése során.

A szemmozgás regisztrálásához az SMI RED500 (SensoMotoric Instruments GmbH) eszközt és a hozzá tartozó iViewX programot használjuk, a fixációanalízishez pedig a BeGaze 2.1.152 programot és a MATLAB 2014a (Mathworks, Natick, MA, USA) programokat használjuk. Az ingerek prezentációját a MATLAB 2008a program biztosítja (Mathworks, Natick, MA, USA), a Psychtoolbox 3.0.9 (Brainard, 1997; Pelli, 1997) és saját készítésű szkriptek segítségével.

Az általunk kidolgozott szemmozgás-követéses kísérleti paradigma (lásd: Eddigi eredmények szakasz) EEG-méréssel, illetve oxytocinkezeléssel történő kombinálásának megtervezése még folyamatban van, ezt doktori képzésem első 2 éve során szeretném megvalósítani.

Eredményeink statisztikai elemzését az IBM SPSS Statistics 20.0.0 (IBM Co.) programcsomag segítségével végezzük.

 

Eddigi eredmények

Eddigi vizsgálataink során egy általunk kidolgozott, viselkedéses teszteket és szemmozgás-regisztrációt is alkalmazó kísérleti paradigma segítségével a kötődési stílusok és az érzelmi ingerek percepciója, illetve az arcemlékezeti teljesítmény közötti összefüggéseket vizsgáltuk.

A kísérletek során az alanyok a fent bemutatott kérdőívek kitöltése után először egy érzelemfelismerési feladatot végeztek el. A feladat egy egyszerű érzelmi döntésből állt: a képernyőn megjelent egy-egy csökkentett érzelmi töltettel rendelkező (semleges és érzelmet kifejező arcból összeszerkesztett) arc, melyről az alanynak döntést kellett hoznia, hogy boldognak vagy szomorúnak ítéli-e.

 

1. ábra: A kísérletek során használt arcingerek (példa). A képen a két végpont (20% szomorú, 20% boldog) és a köztük található átmenetek láthatók, középen a semleges elemmel. Az arcingerek a Radboud Faces Database-ből származtak (Langner et al., 2010).

 

A 2. szakaszban a korábban látott identitások (régi kondíció) mellett 20 új identitás is megjelent (új kondíció), az alanynak ekkor arról kellett döntést hoznia, hogy látta-e már az 1. szakaszban az adott arcot – tehát egy arcemlékezeti feladatot kellett elvégezniük. A feladatok során az alanyok szemmozgását is rögzítettük.

Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a helyes érzelmi döntések meghozatala nem függ a kötődési stílustól, minden kötődési alcsoport hasonló érzelemfelismerési teljesítményt mutatott az első feladat során. Ezt azonban az arcingerek érzelmi töltete is befolyásolhatta: bár morf-technikával (Abrosoft Fantamorph Deluxe 5.3.8 program; Abrosoft Co.) készített ingeranyagunk csökkentett érzelmi töltetű képeket tartalmazott, még nagyobb semleges arány használata megnehezíthette volna annyira a feladatot, hogy a különböző kötődési stílusú emberekre jellemző érzelmi szignálokra való érzékenység (vagy ennek hiánya) jobban megmutatkozott volna a teljesítményben. Ennek megerősítésére további vizsgálatok szükségesek, melyekben még tovább csökkentett érzelmi töltetű ingerekkel lehetne felmérni az érzelemfelismerési képességet.

Az emlékezeti teszten mutatott teljesítmény és reakcióidő szintén nem függött össze az alanyok kötődési stílusával, azonban a helyes válaszok során mért reakcióidő összességében gyorsabb volt régi (korábban már látott) arcok esetén. A régi arcok esetén mért reakcióidő pozitívan korrelált továbbá az ECR-kérdőív elkerülési alskálájával, ami arra enged következtetni, hogy az elkerülőként kategorizált személyeknek több időre volt szüksége a már látott arcok felismeréséhez. Erre az alcsoportra jellemző volt továbbá az arcingerek jobb szem régiójára eső fixációinak megnövekedett ideje is, a többi kötődési stílusú csoporthoz képest. Ennek egy lehetséges magyarázata a megnövekedett kognitív erőforrások használatával kapcsolatos elmélet, mely szerint az elkerülő személyek több energiát fektetnek az érzelmi ingerek feldolgozásába, hogy a későbbiekben utólagos védekezőmechanizmusok segítségével hatékonyabban ki tudják szűrni ezeket a „nemkívánatos” ingereket (pl. Zheng et al., 2015).

 

Várható impakt, további kutatás

Eddigi eredményeink alapján elmondható, hogy kimutathatók bizonyos összefüggések a kötődési stílusok és az érzelemfelismerési és arcemlékezeti teljesítmény között – ezen összefüggések pontosabb megismerésére és megértésére azonban további vizsgálatok szükségesek (pl. a fentiekben már említett EEG-, illetve oxytocinos vizsgálat), melyek további eredményekkel gazdagíthatják a kötődéssel kapcsolatos eddigi ismereteket. A kötődés, illetve a kötődési stílusok viselkedéses jellemzői mögött húzódó kognitív mechanizmusok pontosabb megértése a későbbiekben hasznos elméleti hátteret adhat más alkalmazott (terápiás) pszichológiai módszerek fejlesztéséhez is.

 

Saját publikációk, hivatkozások, linkgyűjtemény

Kapcsolódó konferencia-előadások:

Suri, K., Németh, K. (2020) A kötődési stílusok és az érzelmi arc–emlékezet kapcsolatának vizsgálata neurotipikus felnőtt mintán. (Magyar Pszichiátriai Társaság XXIII. Jubileumi Vándorgyűlése, Budapest, 2020. 01. 22–25.) - előadás

 

Linkgyűjtemény:

BME Kognitív Tudományi Tanszék

arclabor.com

EEG (Elektroenkefalográfia)

Szemmozgás-követés

Kötődés-elmélet

Fixációs mintázatok

Oxytocin

ECR (Experiences in Close Relationships – Közeli Kapcsolatok Élménye kérdőív)

STAI-S és STAI-T (State-Trait Anxiety Inventory kérdőív)

BDI (Beck Depression Inventory kérdőív)

Morf-technika (Abrosoft FantaMorph program)

 

Hivatkozások listája:

●       Ainsworth, M. D. S., Blehar, M. C., Waters, E., & Wall, S. (1978). Patterns of attachment: Assessed in the Strange Situation and at home. Hillsdale, NJ: Erlbaum.

●       Beck, A. T., & Beck, R. W. (1972). Screening Depressed Patients in Family Practice. Postgraduate Medicine, 52(6), 81–85. doi:10.1080/00325481.1972.11713319

●       Bodford, J. E., Kwan, V. S. Y., & Sobota, D. S. (2017). Fatal Attractions: Attachment to Smartphones Predicts Anthropomorphic Beliefs and Dangerous Behaviors. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 20(5), 320–326. doi:10.1089/cyber.2016.0500

●       Bowlby, J. (1969). Attachment and loss. New York: Basic Books. (2. kiadás, 1982)

●       Brennan, K. A., Clark, C. L., & Shaver, P. R. (1998). Self-report measurement of adult romantic attachment: An integrative overview. In J. A. Simpson & W. S. Rholes (Eds.), Attachment theory and close relationships (46–76. oldal). New York: Guilford Press.

●       Buchheim, A., Heinrichs, M., George, C., Pokorny, D., Koops, E., Henningsen, P., O’Connor, M-F., Gündel, H. (2009). Oxytocin enhances the experience of attachment security. Psychoneuroendocrinology, 34(9), 1417–1422. doi: 10.1016/j.psyneuen.2009.04.002

●       Guastella, A. J., Mitchell, P. B., & Dadds, M. R. (2008). Oxytocin Increases Gaze to the Eye Region of Human Faces. Biological Psychiatry, 63(1), 3–5. doi: 10.1016/j.biopsych.2007.06.26

●        Langner, O., Dotsch, R., Bijlstra, G., Wigboldus, D. H. J., Hawk, S. T., & van Knippenberg, A. (2010). Presentation and validation of the Radboud Faces Database. Cogn Emot, 24(8), 1377-1388. doi:10.1080/02699930903485076  

●       Main, M., & Solomon, J. (1990). Procedures for identifying infants as disorganized/disoriented during the Ainsworth Strange Situation. In M. T. Greenberg, D. Cicchetti, & M. Cummings (Eds.), Attachment in the preschool years: Theory, research, and intervention (121–160. oldal). Chicago: University of Chicago Press.

●       Meyer, B., Pilkonis, P. A., & Beevers, C. G. (2004). What’s in a (Neutral) Face? Personality Disorders, Attachment Styles, and the Appraisal of Ambiguous Social Cues. Journal of Personality Disorders, 18(4), 320–336. doi:10.1521/pedi.2004.18.4.320

●       Mikulincer, M., & Shaver, P. R. (2007). Attachment in adulthood: structure, dynamics, and change. New York: Guilford Press.

●       Schurgin, M. W., Nelson, J., Iida, S., Ohira, H., Chiao, J. Y., & Franconeri, S. L. (2014). Eye movements during emotion recognition in faces. Journal of Vision, 14(13), 1–16. doi:10.1167/14.13.14

●       Spielberger, C. D., Gorsuch, R. L., Lushene, R., Vagg, P. R., & Jacobs, G. A. (1983). Manual for the State-Trait Anxiety Inventory. Palo Alto, CA: Consulting Psychologists Press.

●       Tang, Q., Chen, X., Hu, J., & Liu, Y. (2017). Priming the Secure Attachment Schema Affects the Emotional Face Processing Bias in Attachment Anxiety: An fMRI Research. Frontiers in Psychology, 8. doi: 10.3389/fpsyg.2017.00624

●       Tops, M., Koole, S. L., IJzerman, H., Buisman-Pijlman, F. T. A. (2014). Why social attachment and oxytocin protect against addiction and stress: Insights from the dynamics between ventral and dorsal corticostriatal systems. Pharmacology, Biochemistry and Behavior (119), 39-48. doi: 10.1016/j.pbb.2013.07.015

●       Zheng, M., Zhang, Y., Zheng, Y. (2015). The effects of attachment avoidance and the defensive regulation of emotional faces: Brain potentials examining the role of preemptive and postemptive strategies. Attachment & Human Development 17(1), 96–110. doi: 10.1080/14616734.2014.995191