Építőművészeti Doktori Iskola 

BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék

Témavezető: Klobusovszki Péter DLA

Kortárs faépítészet Székelyföldön

A kutatási téma néhány soros bemutatása

A 2010’-es évektől a székely falvakba tervezett közösségi házakon látható egy olyan alkotói magatartás, amely a térségben hagyományos faépítészeti örökségre alapoz, a többségi építkezésektől eltérően. A régió kultúrájának fenntartása érdekében a kortárs építészetben előtérbe került a népi hagyományhoz és a természeti tájhoz való tárgyi és szellemi kapcsolódás igénye, mind anyaghasználat, szerkezetválasztás, telepítés, tömegalakítás és felületképzés, mind koncepcionális szinten. A házak közös jellemzőit az olyan helyi földrajzi és építészeti értékek adják, mint a hegyvidéki domborzat, a helyben előállított fűrészárú, a hagyományos falusi porta építészete vagy az élő közösségek térhasználati szokásai. A kutatásban jelenleg még szűkített területen, a csíki- és gyergyószéki közösségi házakon keresztül vizsgálom a székelyföldi kultúrtájhoz való hagyományos és innovatív kapcsolódási módokat. Az alábbi térképen láthatók a falvak, ahol a kutatás szempontjából értékes kortárs példákat találtam.

A kutatóhely rövid bemutatása

Az elmúlt évben fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő BME Középülettervezési Tanszék a kutatás és az oktatás területén, saját hagyományaira és lehetőségeire építve, ma a közösségi építészet művelését az emlékezet, a fenntarthatóság és az innováció fogalmak köré szervezi, melyek a tanszéken négy évvel ezelőtt alakított stúdiók profilját is meghatározzák, lefedve a közösségi építészet szinte valamennyi aspektusát.

A kutatás történetének, tágabb kontextusának bemutatása

A székelyföldi régió építészeti fejlődését a Keleti-Kárpátok földrajzi térsége határozta meg, jellemzői a hegyvidéki domborzat és klíma az ehhez kapcsolódó mezőgazdasági és állattartási tevékenységekkel, illetve kiterjedt erdők és ennek következtében a faépítészet többszáz éves hagyománya. Az erdélyi települések épített környezetét átformálták az elmúlt század társadalmi, ipari és technológiai változásai. A korábban homogén, hagyományos településképben új anyagok, technológiák jelentek meg, változott az egyéni és a közösségi életmód, ezáltal a különböző térhasználati módok is átalakultak. A kortárs erdélyi építészek egy jelentős része szeretne egyrészt az így alakuló, változatos épített környezethez tervezetten illeszkedni, másrészt a térségre jellemző regionális karaktert erősíteni. A székelyföldi kritikai regionalizmus kifejezés az elmúlt 15 évben jelent meg és fokozatosan a romániai szakmai fórumok kiemelt témájává vált.^1,2 Az irányzat néhány alkotó köré szerveződik, az ő tervezői és publikációs tevékenységük alkotják azt a szellemi közeget, amelyben a helyi építészeti hagyományokból merítő kortárs építészet Székelyföldön értelmezhető.³ Erdélyben sajátos módon a regionális megközelítés nem kizárólag táji tagolódásból, hanem a térségben élő különböző népek más-más kultúrájából is adódik. A regionális elemek így az eltérő népi identitások kifejező eszközeivé is válnak és aszerint is tagolódnak. A székely falvakban nyomokban még létezik az a gazdag építészeti örökség és erős identitástudat, amelyhez a kortárs vonal teljes gondolati és térszervezési eszközeivel csatlakozni tud.

1

A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések

A kutatás célja a helyi kultúrtáji karakterhez illeszkedő kortárs építészet eszközeinek azonosítása, a lokális és nemzetközi tervezési módszerek 21. századi székelyföldi ötvözetének elemzése az őket meghatározó anyagi-, technológiai-, szellemi és kulturális tartalommal együtt. A regionális építészet székelyföldi változatának megértése a táji adottságok és az épített környezeti kultúra összefüggésében történik, különböző léptékekben a tájtól a részletekig, a gondolati és gyakorlati összefüggéseket váltakoztatva.

Meddig képes megújulni a székelyföldi faépítészeti hagyomány? Meddig tudja megőrizni szerkezeti, funkcionális, közösségi, vagy esztétikai, egyszóval kulturális aktualitását? Mennyire rugalmas ez az építészet, mennyire tudja magába foglalni az új igényeket, technológiákat? Léptékfüggő az alkalmazási lehetősége? Milyen mértékű redukciót viselnek el a korszerű térhasználati módok, azért, hogy a tradicionális szerkezetekkel épüljön a tér? Milyen innovációs lehetőségek vannak a faszerkezetekben még, ott a helyszínen? Ötvözhető-e a későbbiekben a hagyományos szerkesztés a high-tech megoldásokkal, például a hierarchikus téri rendszer a szétszedhető és újra összerakható moduláris szerkesztéssel, vagy elveszítené kulturális tartalmát?

2

Módszerek

A kutatásban nyomtatott és digitális publikációk alapján elemzem az épületek kollektív jellemzőit, amelyeket helyszíni látogatásokkal, fotódokumentációval és interjúkkal összefüggésben magyarázok. Az eddigi kutatás alatt körvonalazódott elemzési szempontok, amelyek egyben az említett közös vonásokat is előrevetítik, az alábbi témakörökbe rendezhetőek:

●     Hely és technológia: a helyi építőanyagi, mesterségbeli és technológiai források hálózata, az építészeti döntések mögötti és az azt befolyásoló lokális folyamatok elemzése a nemzetközi hatásokkal összefüggésben, mint a regionális megközelítés meghatározói.

●     Lokális inspirációk és kulturális transzfer: konkrétan a helyi tárgyi és épített kultúra, valamint a globális szakmai értékrendben elismert példák hatásának arányai, rétegei.

●     Szerves együttműködés a természeti környezettel: a helyi kultúrtájjal, a régió földrajzi, klimatikus és domborzati adottságaival összefüggő építészeti karakterjegyek megfejtése és elemzése.

●     A falusi porta elemeinek átértelmezése: a székely parasztház építési és térhasználati logikájához, illetve a térségben nagy számban megmaradt nagyméretű csűrhöz való téralakítási, anyagi, szerkezeti és gondolati kapcsolódások.^4,5

●     Kortárs faszerkezetek a kézművesség és előregyártás határán: a tradicionális kézműves famegmunkálási technikák és az elérhető korszerű technológiák ötvözetének, arányának, kreatív tervezői összekapcsolásának elemzése.

●     Közösségi hagyományokkal összefüggő téralakítás és ornamentika: a népi hagyományok, a népszokásokkal összefüggő térhasználati módok, a helyi hitvilág és mesterségbeli tudások megjelenése a kortárs tervezői eszköztárban a koncepció és a részletképzés szintjén.  

3 

A gyakorlati elemzési szempontokkal párhuzamosan történik a regionalizmus elméleti hátterének a kutatása és a példák ilyen irányú megközelítése. Kiindulópontnak tekintem Vincent B. Canizaro, Architectural regionalism – Collected Writings on Place, Identity, Modernity and Tradition⁶ című kötetét, a regionalizmus 20. századi építészeti változatainak időrendi gyűjteményét. A témának a könyvben tárgyalt változatos megfogalmazásai közül a legismertebb, mind magyar, mind román nyelven megjelent írása, Kenneth Frampton kritikai regionalizmus elmélete. A kutatásban az elmélet későbbi, mások által továbbfejlesztett tanulmányait is figyelembe veszem, különös tekintettel Steven A. Moore megújuló regionalizmusról szóló 2004-es elméletét⁷, amely a hely és a technológia kapcsolataként írja le a jelenséget.

Eddigi eredmények

Jelenleg Székelyföldön a regionális építészet a helyi természeti és épített környezethez való illeszkedésről és az arányosságról szól, erős kötődéssel a többszáz éves faépítészeti hagyományhoz. A térségben az illeszkedés módját sokáig Kós Károly munkássága és az ő népi építészetről alkotott felfogása határozták meg, ezért ma is lényeges az a megközelítés, amely a már kialakult népi építészeti tradícióhoz kapcsolódik. Az elemzett házakon felismerhető a helyre és a helyi tudásra alapozott Moore-féle öko-technológiai megközelítés: az ott elő mesterek alkalmazása több esetben tudatos döntés, a hagyományos mesterségek életben tartására és a helyszíni gazdaság fenntartására irányuló törekvés. A műemléki felújításokhoz kellenek a mesterek, hogy az adott épületet az eredeti technológiákkal lehessen felújítani. Ezért fontos a mesterség életben tartása, és így kerül még a belsőépítészetbe is zsindely faburkolat. Mindez a helyi földrajzi-társadalmi és gazdasági tényezők komplex hálózatáról szól, tervezői szempontból pedig egy olyan hozzáállásról, amely a népi hagyományok folyamatos megújulását eredményezi különböző léptékekben: a természettel való szerves kapcsolaton keresztül a parasztház és melléképületeinek átiratáig, a tradicionális építésmódok kiegészítésén keresztül a közösségi hagyományok téralakító és díszítő szokásáig.

4

Az elméleti és gyakorlati elemzésekből tehát az látszik, hogy egy helyi kulturális és technológiai hálózatról van szó, amely fokozatosan beszőtte a székelyföldi falvakat. A lokális infrastruktúra, a hagyományos mesterséget alkalmazó ácsok jelenléte, tehát a technológia és az eszközök adottak, az építészek ezt felismerve az építés helyi kultúrájának természetes folyamatába kapcsolódtak be, kortárs koncepcionális gondolkodásmóddal.

Mellékszálként a természeti környezet által létrehozott terek kortárs értelmezése és azok építészeti átirata is kibontakozott, amelynek felismerései önálló tanulmányban is megfogalmazhatóak a későbbiekben. A talált megújuló regionalizmus Moore-féle elmélete és a népi regionális, természetközeli építészeti megfogalmazások olyan kvantummechanikai térelméleti fogalmakkal is leírhatók, mint az alul- vagy túldeterminált, szemcsés tér. Ez a megközelítés le tudja írni az építészeti tér szubjektív és objektív komponenseit léptékváltással: a szubjektív térérzet a helyszín aluldeterminált képe, az objektív lokáció pedig annak pontos földrajzi adatokkal túldeterminált módja. Moore elméletében a helyszín ezen a skálán mozog. Emellett azért is érdekes, mert Moore a technológiát térbeli hálózatként írja le, ami térben történő események sorozata.⁷ Ez ahhoz a kvantummechanikai feltevéshez hasonló, amely a téridőt nem tárgyak halmazaként, hanem események sorozataként írja le. Az atomizált, szemcsés tér-szerű megjelenítésre a művészetekben is találunk példát, ilyen módszer a természeti környezet pointilista ábrázolásmódja. Tudomásom szerint jelenleg a tér lézerszkenneléses, pontfelhőalapú felmérése és virtuális megjelenítése a legközelebbi ábrázolásmód, amely ezt a szerkesztésmódot a kortárs művészetekben is alkalmazhatóvá tehetné. Az elmélet ilyen irányú felhasználási lehetősége tehát további érdekes távlatokat nyithat és mind elméleti, mind gyakorlati szinten kutatható a képző-, illetve építőművészetben. Kérdés, hogy tud-e inspirálni a tér működésével kapcsolatos tudományos diskurzus az épített környezet művészeti megalkotásában? Összeköthetők-e a tér tudományának kortárs elméletei a tér művészetével?

Várható impakt, további kutatás

A 2022. júliusára tervezett építőművészeti doktori iskolás tanulmányút szervezésében a kutatás eddigi eredményei felhasználásra kerülnek úticélok, helyszíni fókusz és interjúkérdések szintjén, a továbbiakban pedig az út tanulságai visszaforgathatók a kutatásba. A vizsgált irányzat sok esetben a helyi építőmesterek tudására alapozva hoz létre teljesen kortárs épületeket. A továbbiakban érdemes lenne interjúkat készíteni a mesterekkel, akik az építéstechnológiákat még tudják és dokumentációs jelleggel rögzíteni a tudásukat. A természeti környezet értelmezése és kortárs építészeti átiratai, a modern technológiák és a hagyományos szerkesztésmódok koncepcionális építőművészettel történő ötvözése lehetővé tennék olyan, a tájjal szervesen együttműködő építészet elvi és gyakorlati létrehozását, nem kizárólag fából, amely fenntarthatóan és ökologikusan összhangba kerül a környezettel, amelynek nyersanyagából épült.

Saját publikációk

RAB Sarolta: Kortárs építészet Romániában a pandémia alatt - Körkép a vidéki beavatkozásokról. In: UTÓIRAT: A RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET MELLÉKLETE XXII.: 121, 2022, 75-76.

Linkgyűjtemény

1.     Haza a mélyben - Kortárs Öko-regionalista építészet Erdélyben sorozat, FUGA, https://www.mma-mmki.hu/esemenyek/haza-a-melyben-i-ii/  

2.     GHENCIULESCU, Ștefan: Tradiție. Regiune. Acum, Tradition. Region. Now. In GHENCIULESCU, Ștefan:  Revista Zeppelin, nr. 144, Bukarest: Szerk. Zeppelin, 2017  

3.     FRÂNCU, Cătălina(szerk.) – GHENCIULESCU, Ștefan(szerk.): La Țară – In the Country. In GHENCIULESCU, Ștefan: Revista Zeppelin, nr. 162, Bukarest: Szerk. Zeppelin, 2021

Hivatkozások

1.     GHENCIULESCU, Ștefan: Tradiție. Regiune. Acum, Tradition. Region. Now. In GHENCIULESCU, Ștefan: Revista Zeppelin, nr. 144, Bukarest: Szerk. Zeppelin, 2017

2.     FRÂNCU, Cătălina(szerk.) – GHENCIULESCU, Ștefan(szerk.): La Țară – In the Country. In GHENCIULESCU, Ștefan: Revista Zeppelin, nr. 162, Bukarst: Szerk. Zeppelin, 2021

3.     Haza a mélyben - Kortárs Öko-regionalista építészet Erdélyben sorozat, FUGA, https://www.mma-mmki.hu/esemenyek/haza-a-melyben-i-ii/

4.     ESZTÁNY Győző: Csűrjeink újrahasznosítása, Budapest: MMA kiadó, 2015

5.     FURU Árpád: Táji tagolódás Erdély népi építészetében, Kolozsvár: Exit kiadó, 2021

6.     B. CANIZARO, Vincent(szerk.): Architectural regionalism – Collected Writings on Place, Identity, Modernity and Tradition, New York: Princeton Architectural Press., 2007

7.     A. MOORE, Steven: Technology, Place, and Nonmodern Regionalism. In B. CANIZARO, Vincent (szerk.): Architectural regionalism – Collected Writings on Place, Identity, Modernity and Tradition, New York: Princeton Architectural Press., 2007, 787–806.

Képek

1.     választott házak Csík- és Gyergyószékről, saját ábra

2.     Csíkmadaras, piac, tervező: Köllő Miklós, saját fotó

3–4. Gyergyószárhegy, buszgarázs és fatároló, tervező: Köllő Miklós, saját fotó