Pszichológiai Doktori Iskola

BME Kognitív Tudományi Tanszék

Témavezető: dr. Racsmány Mihály

Emlékezeti és figyelmi folyamatok a szorongás kognitív szabályozásában

A kutatási téma néhány soros bemutatása

        A testi vagy a pszichés egészséget fenyegető helyzetek a legtöbb emberből kisebb vagy nagyobb mértékű szorongást váltanak ki, és az emberek számtalan módon próbálják szabályozni, illetve csökkenteni az ebből eredő negatív érzéseiket. Egyesekre a fenyegető helyzetekre, információkra való túlzott odafigyelés, másokra a terhes gondolatok elhessegetése és elnyomása jellemző. Van, aki hajlamos az információkat elvont, absztrakt szinten értékelni, mások teljesen átélik a gondolataikhoz kapcsolódó érzelmeket. Kutatásunk középpontjában azok a figyelmi és emlékezeti folyamatok állnak, amelyek a fenti érzelemszabályozó stratégiákat megalapozzák.

A kutatóhely rövid bemutatása

       A Kognitív Tudományi Tanszék a kognitív tudomány majd minden aspektusával foglalkozik. A tanszék munkatársai és doktori hallgatói azt vizsgálják, hogy miként dolgozza fel és kódolja az elménk az információkat, és ezeket a folyamatokat hogyan valósítja meg az agyunk. A tanszékhez kapcsolódó doktori iskola 2004-ben alakult. 

A kutatás történetének, tágabb kontextusának bemutatása

        A modern érzelemelméletek az érzelmek kialakulásának vizsgálatában nagy hangsúlyt fektetnek az érzelmet kiváltó helyzetek kognitív értékelésére (Lazarus & Folkman, 1984), illetve az érzelmek kognitív folyamatok által történő szabályozására (Gross, 1999). A kutatás során két ilyen érzelemszabályozó stratégia, illetve jellegzetesség hátterében álló információfeldolgozási folyamatokat igyekszünk feltárni.

        Az egyik ilyen stratégia a szorongás kognitív aspektusa, az aggodalmaskodás, amelyet a jövőbeli negatív eseményekkel kapcsolatos gondolatok láncolataként definiálhatunk. Mint ilyen, része mindennapjainknak, a túlzott és kontrollálhatatlan aggodalmaskodás azonban egy olyan érzelmi regulációs stratégiát takarhat, melynek célja paradox módon az érzelmi feldolgozással járó feszültség/arousal elkerülése, legátlása. A „kognitív elkerülés” elmélete szerint az aggodalmaskodás során a lehetséges jövőbeli veszélyeket absztraktabb, verbális alapú gondolatokként ragadjuk meg (egyfajta belső beszédként), és kerüljük, gátoljuk a nagyobb feszültséggel járó érzelmi feldolgozást, illetve az ezzel járó képzeleti képeket (Borkovec, Ray & Stober, 1998).

        További két vizsgált fogalom a szenzitizáció és represszió, amely azt a tendenciát tükrözi, hogy egy személy a jövőbeli fenyegető információkra fókuszál, vagy elnyomja, elhessegeti az azzal kapcsolatos gondolatokat, érzéseket . Az alkalmazott stratégia választása nagyban függ attól, hogy ki mit visel el jobban: a szenzitizációval járó feszültséget és arousalt, vagy a jövővel kapcsolatos bizonytalanságot, ami a represszió velejárója (Krohne, 1993).

        A fentebb leírt két érzelemszabályozó stratégia információfeldolgozási aspektusait az epizodikus gátlás elméletének keretében igyekszünk megragadni: az elképzelés szerint a múltban történt eseményekkel kapcsolatos élményszerű, ún. epizodikus emlékeink tárolása során az esemény megtörténtekor érvényes figyelmi mintázatok belekódolódnak az emlékbe, és annak előhívásakor aktiválódnak (Racsmány & Conway, 2006). Mivel mind a két tárgyalt érzelemszabályozási  stratégiára jellegzetes figyelmi mintázat jellemző, feltételezhetjük, hogy ezek a mintázatok a későbbi előhíváskor is tetten érhetők lesznek.

   

A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések

        A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a különböző érzelemregulációs stratégiák (a fenyegető információkra való fókuszálás vagy azok elkerülése, illetve az absztrakt szinten történő feldolgozás) pontosan milyen figyelmi mintázatokat aktiválnak, és ezek hogyan épülnek bele az adott helyzettel kapcsolatos epizodikus emlékeinkbe.

Konkrét kérdések:

 1. Elkülöníthetők-e a specifikus érzelemszabályozó stratégiákkal kapcsolatos figyelmi mintázatok a fenyegető ingerek feldolgozásában?

A figyelem korai, automatikus és késői, kontrollált komponensre osztható. Derekhsan elmélete szerint a szenzitizáció esetében mind a két folyamatot a fenyegető ingerre való orientáció jellemzi, míg a represszió korai orientációval és azt követően a fenyegető inger legátlásával jár együtt (Derakhsan, Eysenck & Calvo, 2007). A kutatás egyik célja ennek a feltevésnek a további kísérletes adatokkal való alátámasztása, illetve az aggodalmaskodással kapcsolatos figyelmi folyamatok feltárása.

2. Megjelenik-e az aggodalmaskodásra jellemző, absztrakt, verbális feldolgozási stílus az epizodikus emlékekben?

Az aggodalmaskodásra a fenyegető helyzetek verbális, absztrakt szinten kezelése jellemző, feltevésünk szerint azonban ez a fajta feldolgozási stílus az egész információfeldolgozást áthatja, és így az érzelmileg nem releváns epizodikus emlékeknél is tetten érhető lesz.

3. Tetten érhetők-e az érzelemszabályozó stratégiák által aktivált figyelmi mintázatok, feldolgozási jellegzetességek az érzelmi tartalmú epizodikus emlékekben?

A feltevésünk szerint a fenyegető helyzetek feldolgozásakor aktív figyelmi mintázatok belekódolódnak az epizodikus emlékeinkbe, és befolyásolják azt, hogy a későbbiekben mire emlékszünk az adott helyzetből. 

Módszerek

        A kutatás során a kognitív pszichológia módszereit ötvözzük a pszichometria eszköztárával, és az adatok értelmezésében erősen támaszkodunk a többváltozós statisztikai elemzésekre. 

        A kognitív pszichológiában számos olyan kísérleti eljárást tartanak számon, melyekkel kísérleti személyek viselkedéséről nyerhetünk adatokat, és ezen adatokból következtethetünk a háttérben álló agyi, illetve információfeldolgozási folyamatokra. A kísérleti eljárások kialakításakor fontos szempont, hogy egy, a mindennapi életben releváns jelenség laboratóriumi analógját, megfelelőjét hozzák létre. A kutatás során a figyelmi és az emlékezeti folyamatokat megcélzó kísérleti eljárásokat használok, melyek főleg számítógépen végrehajtható feladatokból állnak.  

        A figyelmi folyamatokat az   ún. visszatérési gátlás jelenségén keresztül vizsgáljuk: a kísérletek során a képernyő két oldalán egy-egy négyzet található – a kettő közül az egyikben megjelenik egy kép (az ún. jelzőinger), majd ezt követően valamelyik oldalon egy zöld pont (célinger). A kísérleti személynek az egér megfelelő billentyűjének a lenyomásával meg kell határoznia a zöld pont helyét. Amennyiben a jelzőinger és a célinger között az időbeli különbség meghaladja a 300 msec értéket, akkor lassabban reagálunk a jelzőingerrel azonos oldalon megjelenő célingerre, mint ha a két inger ellenkező oldalon tűnne fel. Ezt nevezzük a visszatérési gátlás jelenségének, melynek hátterében a korábban figyelt területek gátlása áll.

        Az emlékezeti feladatokban több szóból álló listák vagy képek sorozatának megjegyzése modellezi a korábbi helyzetek, szituációk apró részleteinek az emlékezetbe vésését. Az emlék felidézése több módon is elérhető: a szabad felidézés esetében egyszerűen megkérjük a személyt, hogy idézze fel a korábban látott szavakat/arcokat, míg a felismeréses teszt esetén a már látott szavakat/képeket új elemek közé keverjük, és a kísérleti személynek el kell döntenie, látta-e már korábban az adott elemet.

        Az érzelemszabályozási stratégiák mérése önkitöltős kérdőívek alkalmazásával történik. Az aggodalmaskodást a Meyer és mtsai (1990) által kidolgozott Penn State Worry Questionnaire segítségével mérjük. Ez egy 16 itemes kérdőív, amelyben a kitöltőnek azt kell megítélnie, hogy mennyire jellemző rá különböző mindennapi helyzetekben a túlzott és kontrollálhatatlan aggodalmaskodás. A represszió és a szenzitizáció mérésére a Mainz Coping Inventory kérdőívet használjuk, ami egy 80 itemes kérdőív, és arra kérdez rá, hogy miként reagálnánk különböző fenyegető helyzetekben (Krohne és mtsai, 2000).

        

        A kutatások jelenlegi szakasza korrelatív, tehát azt vizsgáljuk, hogyan függ össze a kérdőíveken elért pontszám a figyelmi és emlékezeti kísérleteken nyújtott teljesítménnyel. A későbbiekben a szorongás-szint kísérletes manipulálásával, illetve latens változó elemzés segítségével az ok-okozati összefüggések feltárására is kísérletet teszünk.

Eddigi eredmények

        Bár mindhárom kérdés vizsgálata elkezdődött, az eddigi eredmények főleg a 2. kérdéssel kapcsolatban szolgáltattak egyértelmű válaszokat. Egy 4 kísérletből álló kísérletsorozatban vizsgáltuk, hogy az aggodalmaskodás hogyan függ össze az emlékezeti teljesítménnyel, közelebbről az epizodikus emlékezettel. 

        Az 1. kísérletben az aggodalmaskodás és az emlékezet közti kapcsolatot kérdőívek segítségével mértük fel: a vizsgálati személyek az aggodalmaskodásuk mértékét és az emlékezeti hibáik gyakoriságát becsülték meg. Az  eredmények szerint az aggodalmaskodás kedvező hatást gyakorol az emlékezeti hibák becsült számára, ez azonban csak akkor volt megfigyelhető, ha az emlékezés folyamatában a személynek teljes mértékben saját magára kellett hagyatkoznia (pl. minden támpont nélkül felidézni, hogy milyen műsor volt tegnap a tévében),  és  nem volt semmilyen környezeti jelzőinger vagy támpont, amely segítette volna az emlékezést (például annak felismerését, hogy egy éppen nézett műsort már tegnap láttunk).

        A 2–3. kísérletben sikerült az emlékezeti teljesítményt közvetlenül mérő kísérletekkel is megerősíteni ezt az eredményt. Mind a két kísérletben egy 12 szóból álló listát kellett megtanulniuk a kísérleti személyeknek, amit 8 perces késleltetés után kellett felidézniük. A 2. kísérletben a felidézéshez semmilyen támpontot nem kaptak (szabad felidézés), míg a 3. kísérletben újra megnézhették a korábban látott szavakat, ezúttal új szavakkal összekeverve, és el kellett dönteniük, hogy mely szavakat látták korábban (felismerés) . Az aggodalmaskodás szintjének csak a 2. kísérletben volt pozitív hatása az emlékezeti teljesítményre,  a 3. kísérletben nem volt semmilyen kapcsolat. Ez az eredmény megegyezik az első kísérletben talált mintázattal.

               A 4. kísérletben sikerült megismételni a 2. kísérlet eredményeit, ezúttal azonban nem szavakat, hanem képeket kellett megjegyezniük a kísérleti személyeknek: tehát az aggodalmaskodásra hajlamos emberek több arcot jegyeztek meg és tudtak felidézni, ha ebben nem volt semmilyen támpontjuk. Jelenleg folyik a 3. kísérlet megismétlése ezzel az ingerkészlettel. 

        Az eredmények ezen mintázata alapján kijelenthetjük, hogy az aggodalmaskodásra hajlamos emberek jobb emlékezeti teljesítménnyel jellemezhetők, amennyiben az emlékezést nem segíti semmilyen támpont, jelzőinger. Ez feltehetően annak a következménye, hogy az aggodalmaskodással együtt járó absztrakt kódolási formák elősegítik az epizodikus emlék elemeinek összefűzését.

Várható impakt, további kutatás

        A szorongás kognitív jellemzőinek és a leküzdéséhez alkalmazott stratégiáknak kutatása hozzájárul a szorongás kognitív modelljeinek fejlődéséhez, ami növelheti a pszichoterápiás módszerek hatékonyságát. Különösen releváns az a tény, hogy az aggodalmaskodás és a represszió kapcsolatba hozható a pszichoszomatikus megbetegedésekkel és az orvosilag megmagyarázatlan tünetekkel, amik jelentős és költséges problémát képeznek a modern egészségügyi rendszerekben.

Ezért a további kutatás két szempontra fókuszál majd:

1. Az eredmények integrálása a szorongás kognitív modelljeibe.

2. Hogyan kapcsolhatók ezek az érzelemszabályozó mechanizmusok a fiziológiai stressz-rendszerhez (amelynek hibás működését sokan a pszichoszomatikus betegségek és a szomatizáció hátterében sejtik).

Saját publikációk, hivatkozások, linkgyűjtemény

Kapcsolódó saját publikációk listája

Pajkossy, P. (2010): Aggodalmaskodás kapcsolata az emlékezettel és a figyelmi gátlással. Előadás a Magyar Kognitív Konferencián (MAKOG)

Pajkossy, P., Racsmány, M. (2010): Worry is associated with enhanced memory performance. Poster presented on the II. Dubrovnik Conference on Cognitive Science. (DUCOG II)

 

Hivatkozások listája

Borkovec, T. D., Ray, W. J. & Stober, J. (1998): Worry: A cognitive phenomenon intimately linked to affective, physiological, and interpersonal behavioral processes. Cognitive Therapy and Research, 22, 561–576

Derakshan, N., Eysenck, M.W., Myers, L.B. (2007): Emotional information processing in repressors: The vigilance-avoidance theory. Cognition & Emotion. 21:8 1585–1614

Gross, J. J. (1999): Emotion Regulation: Past, Present, Future. Cognition & Emotion. 13:5 551–573

Krohne, H. W. (1993):  Vigilance and cognitive avoidance as concepts in coping research; in: Attention and Avoidance: Strategies in Coping with Aversiveness. Edited by H. W. Krohne, H. W. Seattle: Hogrefe and Huber, 2. fejezet

Krohne, H. W., Egloff, B., Varner, L. J., & Burns, L. R. (2000): The Assessment of Dispositional Vigilance and Cognitive Avoidance: Factorial Structure, Psychometric Properties and Validity of the Mainz Coping Inventory. Cognitive Therapy and Research , 24. kötet, 3. szám, 297–311. oldal

Lazarus, R.S. & Folkman, S. (1984): Stress, appraisal and coping. New York: Springer Publishing

Meyer, T. J., Miller, M. L., Metzger, R. L., & Borkovec, T. D. (1990): Development and validation of the Penn State Worry Questionnaire. Behaviour Research and Therapy , 28. kötet, 6. szám, 487–495. oldal

Racsmány, M., & Conway, M. A. (2006): Episodic inhibition Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory & Cognition 1, 44–57