BME Építészmérnöki Kar

Építészettörténeti és Műemléki Tanszék

Történeti épületkutató műhely

A kutatási terület néhány soros bemutatása

Történeti épületek kutatásakor sokszor csak nagyon kevés írott forrás marad fenn az épület múltjáról, s ezekből csupán részleges épülettörténet állítható össze. Ilyenkor a kutatás szükségképpen legfontosabb és legértékesebb „tárgya” a történelem viharait túlélt épület marad, a maga történeti összetettségében és rétegzettségében, anyagi, szerkezeti, formai és különleges szellemi tartalmával. A történetileg képzett építészmérnök – az épület létrehozásában játszott szerepéhez hasonlóan – itt is egyik meghatározó szereplője a különféle kutatókból és szakértőkből álló csapatnak, amelynek célja az építéstörténetnek a detektív nyomelemzéséhez hasonló – roncsolást elkerülő – feltárása. Az épület „nyomainak” ezt a fajta interdiszciplináris jellegű, mindvégig a helyszínen, az épület tapintható, érzékelhető és rögzíthető közelségében, jellemzően a műemlék nagy részletezettségű, „alakhű” felmérésével és dokumentálásával történő olvasását és elemzését történeti épületkutatásnak nevezzük.

A kutatóhely rövid bemutatása

A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék – illetve előd tanszékei – a legnagyobb múltra visszatekintő intézmény a magyarországi építészképzésben és az építészettörténet oktatásában; itt készült az első építészettörténeti doktori értekezés is. A tanszék mint kutatóhely a mindenkori magyar műemlékvédelem fontos szellemi háttérintézménye, professzorai jelentős publikációkkal, kutatásokkal és helyreállításokkal járultak hozzá az épített örökség megismeréséhez és megtartásához. A tanszék oktatási, kutatási és műemlékhelyreállító gyakorlatában egyaránt fontos szerepet töltött és tölt be a műemlékfelmérés és műemléki kutatás.

Az itt bemutatkozó „műhely” tagjait az alakhű felmérésen alapuló épületkutatás módszerének alkalmazásán túl összeköti az a kapcsolat is, amely kollégaként, korábban doktorandusz státuszú kutatóként és oktatóként a kutatás megvalósítása során köztük kialakult.

A kutatás történetének, tágabb kontextusának bemutatása / Az építési program leírása

A történeti épületkutatás módszertana a régészet gyakorlatának az álló épületre való alkalmazásából alakult ki, amelynek lényege a pontos, a történetiséget és annak rétegzettségét mindig szem előtt tartó dokumentálás és elemzés. Ez mindazonáltal nem helyettesíti, hanem inkább más összefüggésbe helyezi a régészeti feltárást. A XX. század első felében az antik romok kutatásakor – ahol a maradványokon kívül más konkrét írott forrás nem maradt fenn – alakult ki az a gyakorlat, amelyet Armin von Gerkan elnevezésével a német építészettörténészek  „Bauforschung”-ként írtak le. A módszer ezért „Bauforschung szemléletű épületkutatás” néven vált ismertté magyarul; angol megfelelője a building archeology. Az 1970-es években alakult ki – elsősorban a német gyakorlatot követve  - az a metodika, amely a történeti épületkutatást az építészettörténeti kutatás egyik olyan sajátos módszereként definiálta, amelynek tárgya az épület történetének feltárása a lehető legtágabb értelemben, a művészettörténet és a régészet korszakbehatárolása nélkül. Ezt a teljes, a nagy építészettörténeti korszakok vagy stílusok lenyomatai mellett a lényegtelen beavatkozásokig mindennel ugyanolyan szinten foglalkozó  kutatást szokták némi iróniával „épületkriminológiá”-nak is nevezni, ami szemléletesen világít rá a módszer finomságára és összetettségére. A nyomok összegyűjtése során a lehető legkisebb beavatkozásra kell törekedni („roncsolásmentesség”) annak érdekében, hogy az épület esetleges későbbi helyreállításakor az eredeti részek rendelkezésre álljanak. A klasszikus művészettörténeti kutatással szemben lényeges különbség, hogy a történeti épületkutatás elsődleges forrása maga az épület, és csak ezt követi minden egyéb történeti forrás és adat, legyen az akár írott, akár képi formájú, ideértve a tipológiai, stíluskritikai szempontokat is.

A gyulafehérvári székesegyház szentélyének belső kiterített homlokzata

  (Halmos B., Marótzy K., 2010.)

A kutatás alapvető módszere az alakhű felmérés, amely nagy pontosságú és részletezettségű. A legtöbb félreértés a nagy, sokszor irreális igényűnek tűnő pontosságot övezi. Ennek a lényege nem is a pontosság önmagában, hanem az a csak a helyszínen létező és az épülethez, annak történeti nyomaihoz fűződő, mindig közvetlen fizikai kapcsolat, amely lehetővé teszi az épület történetiségét meghatározó részletek rögzítését. A pontos felmérés a tervezés egyik alapdokumentációjaként később a helyreállításnál válik fontossá.

Az épületkutatás jellemzője a csapatmunka, amelyben többféle tudományterület részkutatása integrálódik, ezért a részt vevő kutatók is többféle területről érkezhetnek: jellemzően építészek, mérnökök, művészettörténészek és régészek.

Sanvignes-les-Mines (Burgundia, Franciaország) középkori templomának oldalhomlokzata

a geometriai deformációk jelölésével (Daragó L., Bakonyi D., 2010.)

 

A történeti épületkutatás itt felvázolt metodikája az 1970-es évektől vált egyre elterjedtebbé az európai országokban, elvei és alkalmazása mára meghatározó szemléletként vannak jelen a műemlékek kutatásában és helyreállításában. A magyar építészettörténeti kutatók ezt a szemléletet mindmáig fenntartásokkal veszik át, leggyakoribb kritikájuk éppen az alkalmazhatóság, mindazonáltal az 1990-es évek közepétől végeztek már ilyen jellegű kutatásokat álló – nem a régészet kutatási területéhez tartozó – épületen, többek közt kutatóhelyünkön is.  A magyar épületkutatókra sajnos ma is jellemző a tudományágak szerinti széttagoltság, ami jelentősen behatárolhatja az ilyen kutatások hatékonyságát. Az itt bemutatkozó szellemi műhely ezzel a megjelenéssel is kinyilvánítja nyitottságát a rokon szakmák irányába.

A kutatás célja, a megválaszolandó kérdések / Az építési helyszín és környezet bemutatása

A kutatás konkrét feladatai olyan – hazai, határon túli magyar vagy külföldi – épületek esetében fogalmazódtak meg, melyek kiemelt jelentőségűek, és e kutatás nem csak hiteles történetük megismerését, hanem helyreállításukat is elősegíti.

A fertődi marionett opera belső déli homlokzata a kutatás megkezdésekor
(Krähling J., Halmos B., Fekete Cs.J., 2005.)

A fertődi marionett színház, a hozzá kapcsolódó barokk víztorony és a narancsház (Orangerie) az egyetemes építészettörténet és zenetörténet, valamint kerttörténet kiemelkedő emléke, egyszersmind a barokk marionett operajátszás egyedülálló példája, hiszen hasonló fennmaradt épület sehol máshol nem ismert. A kutatás legfontosabb kérdése a színház egykori 18. századi létrejöttének, térszervezésének, működésének, valamint a helyreállíthatóság és a restaurálás mikéntjének a meghatározása volt. A narancsháznál végzett kutatások a belső elrendezés és működés tisztázását célozzák. A kutatás olyan igényességgel és részletezéssel zajlik, amelynek végső célja az épület egykori belső térrendszerének és díszítéseinek helyreállítása.

A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyházzal kapcsolatos első Bauforschung szemléletű kutatás a Lázói-kápolna monografikus feldolgozása volt. Legfontosabb kérdés a kis kápolna középkori eredetének bizonyítása/elvetése, az épület geometriai szerkesztésének feltárása és a különböző épületrészek kövenkénti datálása volt. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség fennállásának millenniumi ünneplése – és az ehhez kapcsolódó restaurálási munkák – adtak lehetőséget a székesegyház déli tornyának, román szentélynégyzetének és úgynevezett gótikus szentélyének felmérésére és kutatására. A déli toronynál az épületrészek relatív és abszolút datálása, illetve a különböző időbeli állapotok elvi rekonstrukciója jelentette a kutatás súlypontját. Az úgynevezett gótikus szentély esetében – más műhelyek kutatóival és restaurátoraival együttműködve – arra kerestük a választ, hogy a szentély barokk kori megújítása hogyan érintette az épületrészt; alapjaitól megújították és gótikus formában újjáépítették-e, vagy csak megerősítették a szentélyt.

Sanvignes-les-Mines (Burgundia, Franciaország) középkori templomának alaprajza a kutatás megkezdésekor

(Daragó L., Bakonyi D., 2010.)

A burgundiai középkori templomok kutatásának legfontosabb kérdése a relatív építési kronológia meghatározása, amely a történeti szerkezetek, anyaghasználat és az épületgeometria alakhű felmérésén alapul, és amelyre a rajzi dokumentáció helyszíni kiértékeléséből összeálló épületkutatási dokumentáció adja meg a választ. Az építéstörténetre vonatkozó, viszonylagosan szegény levéltári forrásanyag jelöli ki azokat a történeti kereteket, amelybe az épületkutatás eredményeként összeálló relatív építéstörténet beilleszthető. Az épületkutatás másik fontos célja a templomok helyreállításához szükséges alapdokumentáció elkészítése. A burgundiai romanika jelentős alkotásainak kutatása egyúttal a szerkezettörténet kérdéseinek megválaszolásához nyújt lehetőséget és gyakorlatot.

Nagykároly, piarista templom (ép.1769-79) eredeti tervének (Franz Rosenstingl) és a felmért állapotnak az elemzése

(Nagy G. D., 2010.)

A magyarországi centrális templomok kutatási kérdéseinek megválaszolásakor az épületkutatás különleges lehetőségeket ad ahhoz, hogy a kutató a sokszor bonyolult geometriájú, eszmetörténeti és szerkezeti szempontból egyaránt összetett épületek értelmezését elvégezze. A falvak viszonylag egyszerűbb templomainak kutatásánál – a több építési periódusú épületek értelmezése mellett – az épületkutatói szemlélet elsősorban a térlefedő szerkezetek és a tetőszerkezet összetett kérdéskörére adhat szerkezettörténeti szempontú választ.

Módszerek / A tervezés elvei

Az épületkutatás módszertana a legfontosabb építéstörténeti forrás, az épület fizikai valójának a vizsgálata köré épül fel, annak minden gyakorlati és elméleti vonatkozásával.

A megvalósításhoz alapmódszerként alakhű építészeti felmérésre van szükség. Lényege – ahogy már említettük – nem a nagy pontosság, hanem az az állandó vizuális és taktilis kapcsolat a kutatandó épülettel, amely annak történeti nyomait és összefüggéseit rögzíti.

Ennek során az épület történetiségét, illetve építésének kormeghatározását és relatív kronológiáját anyagainak, szerkezeteinek, tervezési jellemzőinek, formai tulajdonságainak, elhasználódásának és mállásának roncsolásmentes feltárásával, elemzésével és dokumentálásával határozza meg, teret adva a humán tudományoktól a mérnöki tudományokig terjedő interdiszciplináris körnek, amely mentén az építész humán kutatói és mérnöki szemlélete egyaránt fontos szerepet kap. A történeti épületkutatásban tehát több rokon szakma vehet részt: az építészek-építészettörténészek mellett régészek, művészettörténészek és természettudományos kutatók is. Az építész szerepe ebben a körben – anélkül, hogy kiemelnénk a többi kutató közül – hasonló ahhoz a szervező, áttekintő munkához, amelyet az épület tervezése során is játszik.

Az alakhű felmérés az összefüggések dokumentálásának legfontosabb, az építészek ősi és alapvető kommunikációs eszköze, maga a tervrajz, amely elengedhetetlen a helyreállításhoz is.

A hazai műemlék-helyreállító építészeti gyakorlatban döntően alkalmazott felmérési vázlattal (úgynevezett manuáléval) készített felméréstől abban különbözik, hogy a mérés mindig az épülettől független vonatkoztatási rendszerhez történik, és szinte teljes egészében a helyszínen készül. Ebben tér el lényegesen a szintén alakhű dokumentációt adó fotogrammetriai módszerektől is. A helyszíni munkának azért nagy a jelentősége, mert a fotó alapján történő felhordás során sok lényeges információ veszhet el, leginkább az épület lényeges szerkezeti, kronológiai, anyaghasználati stb. összefüggéseit tartalmazók, amelyek éppen ezért az épület történetének értelmezése szempontjából perdöntőek lehetnek.

Az épületfelmérés és épületdiagnosztika eszközei és technikái folyamatosan fejlődnek, és egyre nagyobb teret kap a digitális technika. Ebben az összefüggésben – például a lézerszkenner által előállított, alakhű pontfelhő esetében is – az alapkérdés ugyanaz marad: hogyan lehet az építéstörténeti elemzés számára fontos információkat megragadni, összegezni. Ehhez mindig szükség lesz arra, hogy az épületkutató az objektummal tapintható közelségben maradjon. Vagy mgfordítva: az épületkutatást a legegyszerűbb mérőeszközökkel és csöves vízmértékkel is el lehet végezni, mert a hangsúly a történeti nyomok értelmezésén van.

Az alakhű felmérés elvégzése alapos előkészítést igényel. Először is meg kell ismerni az épület történetére vonatkozó – rendszerint hézagos – adatokat. Alaposan fel kell készülni a kutatandó épület jellemző és egyedi szerkezeteiből, hogy a kutatás során szem előtt lehessen tartani a megválaszolandó kérdéseket, továbbá tervet kell készíteni arra, hogy hogyan lehet mindezt ésszerűen – a helyszíni megfigyelés, elemzés és rajzi dokumentálás igényei szerint – elvégezni.

 

A gyulafehérvári székesegyház szentélyablakainak elemzése és periodizációja

Alakhű felmérés fő jellemzői: 

- a helyszínen készül, ezért a hagyományos manuális felméréshez képest jóval pontosabb és időigényesebb, viszont a mérési vázlat másodszori – műtermi – felrajzolása megtakarítható;

- léptéke rendszerint nagyobb (1:20 vagy annál részletesebb);

- drágább, mint a mérési vázlattal készített manuálés felmérés, viszont alkalmazásával a megfelelő helyreállítás tervezésével az összköltség csökken, optimalizálható;

Előnyei:

- az épület anyagi és szerkezeti kialakításának, állagának, károsodásának és alakváltozásainak pontos dokumentálása;

- az építéstörténet alapos és teljes spektrumának áttekintése nem csak a főbb stíluskorszakokra összpontosítva;

- a szükséges beavatkozás (szerkezeti megerősítés, konzerválás, helyreállítás stb.) rendkívül pontosan tervezhető, a munkavégzés során adódó „meglepetések” kiküszöbölhetők, így a helyreállítási költség minimalizálható anélkül, hogy az építészeti minőség romlana, a történeti szerkezetek - így a „régiség-érték” - pedig messzemenően megőrizhetők.

Eddigi eredmények / Az épület bemutatása

A fertődi narancsház (orangerie) déli, valamint keleti homlokzatának alakhű felmérése és építéstörténeti periodizációja
(Krähling J., Halmos B., Fekete Cs.J., 2008.)

A fertődi Esterházy-kastély marionett operájánál végzett alakhű felmérések és építéstörténeti kutatások nyomán elkészült az épületegyüttes kronológiája és elméleti rekonstrukciója, amely munkahipotézis, és a további befejező kutatás fogja az itt felvázolt eredményeket véglegesíteni.

A fertődi marionett színház, víztorony és narancsház elvi rekonstrukciója az alakhű felmérése alapján
(Krähling J., Halmos B., Fekete Cs.J., 2008., digitális modell: Strommer László)

A kutatásban régészekkel (Koppány András, Thúry László), restaurátorokkal, művészettörténészekkel is együttműködtünk. A kutatómunka a régészekkel ideálisan összehangolva, a feltárási fázisok között építészeti adatgyűjtést, elemzést és dokumentálást végezve történik. A kutatás jelen állapotában már bizonyítottnak tekinthető, hogy a marionett opera a nagy barokk kulissza-színpadokhoz hasonlóan működött, a klasszikus operajátékkal kombinált bábjátszás ritka emlékeként. Rekonstruálhatók a színház belső terének a térarányai, és – a barokk színpadkép-szerkesztés perspektívára vonatkozó szabályainak figyelembe vételével – meghatározható a színpad geometriája, és nagy valószínűséggel a gépészeti rendszere. A barokk víztoronynak szintén rekonstruálható a geometriai kialakítása és hipotetikusan a működése. A narancsháznál végzett kutatások felszínre hozták az egykori légfűtő rendszert, amely az épület működtetésének legfontosabb berendezése volt. Itt szintén rekonstruálható a térrendszer.

A gyulafehérvári székesegyház déli tornyának építéstörténete és építési fázisai

(Halmos B., Marótzy K., Nagy G.D., 2010.)

A gyulafehérvári alakhű felmérések és a kapcsolódó történeti kutatások eredményeként megszületett a Lázói-kápolna monográfiája és a déli torony építéstörténetének feldolgozása. A korábban gótikusnak tartott szentélyről kiderült, hogy bár formája követi a XIV. századit, lényegében barokk kori építés eredménye. A történeti eredmények mellett számos megállapítást tehettünk a különböző korszakok építéstechnológiájára vonatkozóan, például a középkori kőfaragójegyek tekintetében. Az évtizedes munka folyamán az alakhelyes épületfelmérésnek több – a körülmények függvényében változó – metódusát fejlesztettük.

Sanvignes-les-Mines (Burgundia, Franciaország) középkori templomának déli oldalhomlokzata

A burgundiai középkori templomok kutatásában jelentős eredmények születtek Baron, Champlecy Saint-Hyppolite és Sanvignes-les-Mines középkori templomának kutatásában. Kialakult egy olyan metodika, amely – az alakhű felmérésre és a helyszíni megfigyelésekre, valamint a kiértékelésre alapozva – relatív építéstörténeti kronológiát eredményezett az említett templomoknál. A módszer fontos része a mai méréstechnikák alkalmazásával (lézeres mérőállomás, fényképelemzés) kidolgozott felmérési és dokumentálási technika, amely épített állványzat nélkül, esetenként segédszerkezet alkalmazásával képes megfelelő részletezettségű kutatási dokumentációt előállítani. A hézagos levéltári forrásanyag adhatja meg a felvázolt relatív építéstörténet határoló  eseményeit. Az elkészült dokumentációk a templomok helyreállításához nélkülözhetetlenek.

Nagykároly, piarista templom (ép.1769-79) eredeti tervének (Franz Rosenstingl)

és a felmért állapotnak az elemzése – keresztmetszet

(Nagy G. D., 2010.)

A centrális templomok kutatásában a felvázolt alakhű felmérési módszer a szerkesztés mikéntjét és a megvalósulást szembesíti. A már ismert centrális emlékek körét sikerült jelentősen bővíteni, egyúttal európai épületek párhuzamait is kimutatni a magyarországi újkori építészetben.

Centrális 18-19. századi evangélikus templomok elemző összehasonlítása

Domony, Maglód, Békéscsaba, Cinkota

(Krähling J., Nagy G. D., 2009.)

A falusi templomok kutatásában – a viszonylag egyszerűbb templomoknál – a mérési vázlattal elvégzett épületfelmérés mellett az épületkutató szemlélete a térlefedő szerkezetek és a tetőszerkezet összefüggéseire ad választ, amellyel adott esetben az épület periodizációja is tisztázódik. Ennek eredményei a hazai evangélikus templomépítészet feldolgozását célzó kutatásoknál jelentek meg, illetve várhatóan a plébániatemplomok kutatásánál hoz új eredményeket.

Várható impakt, további kutatás / Visszhang, kritika, további elképzelések

Az épületkutatás fentebb bemutatott módszereinek, kérdésfelvetéseinek és az építészettörténeti  problémák megoldásában mutatott kiemelkedő jelentőségének vitathatatlanul helye van a posztgraduális építészettörténeti kutatásmódszertan oktatásában és a doktori kutatásokban. A szellemi műhely hatósugarában kutatók PhD dolgozataira is hatással van ez a szemlélet, további doktori értekezések várhatók e területen.  Az első ilyen épületkutatói szemléletű magyar PhD dolgozat is az Építészettörténeti és Műemléki Tanszéken született. A metodológia terjesztése mellett a továbbfejlődés lehetőségét a történeti szerkezetek ismeretében, a mai anyagtani diagnosztikai lehetőségek és digitális felmérési technikák jobb megismerésében és kihasználásában, például a térszkenner lehetőségei (és korlátai), valamint ésszerű használhatóságában jelölhetjük ki.

Az itt bemutatott konkrét kutatási feladatok az egyetemes és hazai építészettörténet alapkutatásait is reprezentálják, szándékaink szerint egyfajta mintát jelentenek. A gyulafehérvári székesegyház mint egyetlen álló Árpád-kori székesegyházunk, a fertődi marionett opera mint az egyetemes zenetörténet különleges épülettípusa, vagy a burgundiai romanika  középkori templomai építészettörténetét és értékelését az itt bemutatott épületkutatások jelentősen előbbre vitték, a majdani helyreállításnál pedig a történeti hitelesség kritériumához járulnak hozzá.

Saját publikációk, hivatkozások, linkgyűjtemény

Kapcsolódó saját publikációk listája (link)

http://mycite.omikk.bme.hu/search/slist.php?lang=0&AuthorID=10002566

5 kiemelt publikáció az elmúlt 5 évből, valamint az azt megelőző időszak 5 kiemelt publikációja / Az épület(ek)ről megjelent kritikák, recenziók, illetve a tervező(k) saját, kapcsolódó publikációi (5 az elmúlt évből, 5 az azt megelőző időszakból)

Krähling János, Halmos Balázs, Fekete J. Csaba, A fertődi marionettszínház új értelmezése – az épületkutatás („Bauforschung”) és alakhű felmérés mint kutatási módszer alkalmazásával, Építés-Építészettudomány 34 (1-2) 5-55. DOI:10.1566/ÉpTud. 34. 2006.1-2.1

Halmos Balázs, A gyulafehérvári Lázói-kápolna boltozatának kutatása és címereinek feltárása, Benyújtva: Adrian A Rusu, Daniela Marcu-Istrate , Szőcs Péter Levente (szerk.), Architectura religiosă medievală din Transilvania IV. - Középkori egyházi építészet Erdélyben IV. - Medieval Ecclesiastic Architecture in Transylvania IV., Satu Mare: Editura Muzeului Satmarean, 2007., 171–214.

Halmos Balázs, Marótzy Katalin, The adaptations of the true-to-form survey method, Benyújtva: Periodica Polytechnika Architecture 2010/2. sz., 9–17.

Krähling János, Daragó László, Preliminary report of the researches at Baron, Champlecy, and Saint-Hyppolite churches – with reflexions on contemporary Hungarian monument preservation practice, Benyújtva: Patrimoines en crise – patrimoines en devenir. Colloque International á l'Occasion du 20éme Anniversaire du CEP – 3. Actes, Lés éditions du Centre d'études des patrimoines Pays Charolais-Brionnais, Saint-Christophe en Brionnais, 2010. ISBN 978-2-9533473-6-4. sz., 115–132.

Krähling János, Nagy Gergely Domonkos, Príspevok k výskumu architektoktonického dedičstva slovenských evanjelikov v Uhorsku - tradícia Barokovej centrality [Contributions to the architectural heritage of Slovak lutherans in historic Hungary – the tradition of Baroque centrality], Architektúra a Urbanizmus XLV (2011) 1-2. sz., 2–19.

2006-ot megelőző időszak kapcsolódó 5 kiemelt publikációja:

Krähling János, Influence européenne et developpement regional de l'architecture des eglises dans le Protestantisme - á partir d'un travail de recherche effectué en Hongrie occidentale. XVIéme Colloque des Musées protestants - 9éme Rencontre Européenne (Protestáns Gyűjtemények XIV. Konferenciája - 9. Európai Találkozó) Debrecen, 1999. április 28. - május 2., Benyújtva: Le Protestantisme en europe du Centre-Est - Le Musée, témoin d'une foi et d'une Culture/ Der Protestantismus in Mittel-Ost-Europa - das Museum als Zeuge eines Glaubens und einer Kultur, Église Reformée de France h.n. /Paris/ 1999. 56–59.

Krähling János, László Gerő e la Basilica di Santo Rotondo, Benyújtva: Santo Stefano Rotondo in Roma - Archeologia, storia dell'arte, restauro. Atti del convegno internazionale, Roma 10-13 ottobre 1996. Reichert Verlag Wiesbaden 2000., 155–157.

Krähling János, A nyílászárók kutatása az épületkutatás (Bauforschung) korszerű módszereinek tükrében, Benyújtva: Történeti ablakok, ajtók és kapuk megóvása, Szeminárium 1999. május 27-29., Kiadja a Porta Speciosa Egyesület, 2000.,. 10-16.; konferenciakiadvány német összefoglalóval

Halmos Balázs, A gyulafehérvári Lázói-kápolna alakhelyes felmérése és kutatásainak eredményei, Benyújtva: Műemlékvédelem. XLVII. (2003) 2., 120–127.

Krähling János, Laczkovics János, De L'Orme-rendszerű deszkaíves térlefedések Magyarország Újkori templomépítészetében, Építés-Építészettudomány 34 (3-4), 361-386. DOI:10.1566/ÉpTud.34.2006.3-4.7

Linkgyűjtemény

www.eptort.bme.hu

arch.eptort.bme.hu

Hivatkozások listája

http://mycite.omikk.bme.hu/search/slist.php?lang=0&AuthorID=10002566

Résztvevők bemutatása:

Dr. Krähling János	Dr. Halmos Balázs	Dr. Fekete Csaba	Dr. Marótzy Katalin	DLA Daragó László
Nagy Gergely Domonkos	Frey György Péter	Józsa Anna